Miért van az, hogy akinek vágynék a szeretetére/figyelmére attól nem kapom meg. Akitől menekülhetnekem van azt meg levakarni sem lehet?

Fordítsuk meg a dolgot: miért attól vársz valamit, akitől nem kapod meg, és akitől megkapnád, miért menekülsz előle?

Ne mindig az elérhetetlen vágyj, fordíts a dolgok állásán!

Sajnos velem ugyanez a helyzet. Tudom, mennyire rossz érzés, de sajnos a szimpátiát és az érdeklődést nem lehet úgymond kierőszakolni. Volt olyan, hogy az, akit kedveltem, olyan gesztusokat tett felém, mintha kölcsönös lenne és jóban leszünk, de kiderült, hogy sunyiskodik a hátam mögött és egy őszinte megnyilvánulása nem volt felém, inkább csak szórakozott. Nyilván ilyenkor arra gondol az ember, hogy miért nem kedvel, nem vagyok elég jó, nem kellek senkinek, pedig kedves voltam hozzá stb... fáj, de valahogy túl kell lépni rajta.

Én is megfigyeltem ezt a jelenséget. Szerintem az az emberek olyan, mint a mágnesek, csak valahogyan mégis fordítva működnek, pont úgy, mint ahogyan te is tapasztalod: a nem megfelelő emberek vonzzák egymást (akárhogy nem is szeretné az ember), a megfelelők meg taszítják egymást, vagy totál máshol vannak tőlünk...

Nem tudom, de ha küzdeni kell vki figyelméért, az már régen rossz. Én is sokat szenvedtem emiatt, de szerencsére most van egy személy, akivel úgy tűnik, kölcsönös a szimpátia és ez olyan jó érzés, hogy nem csak én figyelek a másikra és nem csak én érdeklődöm felőle, hanem ő maga is kezdeményes. Sajnos nem lehet mindenki mindenkinek szimpi :( akkor sem, ha egyébként tök kedves vagy az illetővel.