Titeket mi motivált, amikor elkezdtetek egy számotokra új idegen nyelvet elsajátítani? Inkább tanfolyamot választottatok, külön tanárt, vagy esetleg valami egyéb megoldást?

Én alapból imádom a nyelveket, megvan a löket alaphangon, csak már nem akarok ötödik nyelvet tanulni egyenlöre. Én akkor kezdtem a spanyolt amikor általánosból ballagtam, magántanárnál, és még mindig imádom, bár nem szánok rá annyi idöt. (4 éve tanulom, pár hónap múlva tervezek B2-t) elsö idegen nyelvem az angol, abból ugyan csak egy éve írtam meg, de kb 8-9. osztàlyban le tudtam volna tenni a C2-t, az igazi szerelem volt. Az orosz és a német annyira nem ragadott meg, azok a választott nyelveim gimiben. Egyiket se beszélem olyan jól, oroszul szerintem semmit se tudnék beszélgetni, csak a különálló szavak vannak meg, abból se középérettségi mennyiség. Minden attól függ hogy vonz e a nyelv, jó e a tanár, szereted e csinálni, Vannak emberek akiknek pl a német fekszik a spanyol nem, van aki japánul 10x megtanul mialatt angolul meg tudna, mert az jobban érdekli. Van akit egyáltalán nem érdekel, ezért soha nem fog neki menni (vagy fog, de az már ritkább, ahhoz remek nyelvérzék kell vagy hihetetlen szorgalom és kitartás). Döntsd el hogy melyik nyelv vonnz, mert csak akkor fogod szeretni és megtanulni. Tanuláshoz ha olcsóbb mint a magántanár lehet az alapokhoz a tanfolyamot választanám, de hamar nagy lesz a tudásbeli szórás, akkor a magántanár már sokkal jobb, aki csak a te tudàsodra koncentrál. Szóval csak annyit akarok mondani, hogy ha olyan nyelvet választasz ami közel áll hozzád és érdekel, akkor kezdd el, de ha nem érzed úgy hogy bármilyen nyelv megragadná a fantáziád, nem valószínű hogy lelkesedi fogsz érte.