El akarok valakit felejteni, nem tudom. Mondjátok miért vagyok ilyen?

Úgy félek.

Az utóbbi fél évben voltam nagyon boldog, aztán utána hirtelen minden megváltozott.

Elvesztettem azt az embert akinek mindent el tudtam mondani,akiben megbíztam.Valójában az életemet is rábíztam volna.

Nemrég elment a macskám is,aki 9 évig mindig mellettem volt.

Az a macska volt velem,amikor rövid időre megváltoztak az életkörülményeim.

Folyamatosan elvesztek olyanokat,akik fontosak nekem.Mostanában kezdtem azon gondolkodni,hogy talán rossz ember vagyok.

És megérdemlem.

Nem akarok panaszkodni.

Csak nagyon félek.

Az az igazság,hogy kényszerbeteg vagyok.

És pl.tegnap este fájt a szívem, amikor lefeküdtem.Odatettem a szívemre a kezem és azért könyörögtem,hogy elmúljanak a kényszeres gondolatok.

Hogy ne menjek ki megint kezet mosni.

Konkrétan minden ok nélkül otthagyott.

Semmi magyarázat.

Egy barát.

Nem tudom, hívhatom-e őt annak már.

Aki meghalt,az a macskám.

Valószínűleg.

Ő,meg ez az ember voltak nekem, amíg az a dolog tartott.Arról nem szívesen beszélek.

Most már semmim sincs azokból akik mellettem álltak.

Vannak barátaim, és hálás vagyok értük.

De őt igazán nem pótolhatja senki.

Csak az bánt,hogy nem is gondol rám.

Fáj a szívem,ha arra gondolok,hogy valamiért megutált.