Hogy jöjjek ki az anyámmal? Felejteni akarok, de azt érzem, hogy hátráltat ebben.

Véget ért a 8 éves kapcsolatom az első szerelmemmel, akivel együtt is éltünk, együtt csinosítottuk az lakást... Ő ottmaradt, mert nekem nincs munkám sajnos egy ideje, így én pedig hazaköltöztem a szüleimhez, és úgy érzem magam, mint akit teljesen lenulláztak... ugyan ott vagyok, ahol 8 évvel ezelőtt és szörnyen érzem magam.

A régi "gyerekszobámba" "kényszerültem", de minden rá emlékeztet, mert éveket töltöttünk itt is... Amit tudtam kidobtam, kirámoltam és arra kértem a szüleimet, hogy fessük át a falak, mert megfulladok tőle, eleve kicsi a szoba, sötét a falszín és nagyon nyomasztó...

Na most azt tudni kell, hogy anyámék hatalmas kínt látnak mindenben, és ez így lett most is... kitalálta, hogy vegyünk új tapétát, a padlót csináljuk meg (amúgy semmi baja), meg még sorolhatnám, ami azt jelentené, hogy 3-4 hónapig állna minden félkészen... A konyhát is ki akarták festeni, de már 5 hónapja nem tudják eldönteni milyen színű legyen... Mi a párommal kitaláltuk valamit és egy hét alatt kész volt minden anno...

Mindegy, szóval mondtam, hogy ha veszünk egy vödör fehér festéket, akár én magam is kifestem, csak ne maradjon így, mert megbolondulok... De ő meg idehozott egy vastag köteg festékmintát és elkezdte ott válogatni, és én hiába mondtam, hogy milyet szeretnék, ő folyton belém állt, mert az nem illik ide, az nem illik a tapétához, az a szín nem divat, mindenbe beleköt és ezzel is megőrjít... Mit csináljak?