Felnőtt fiatalként most kétségbeestem a jövőm miatt és a sirás kerülget, más is van igy?
Lassan 22 éves lány vagyok, idén végzek az egyetemen, egy olyan szakon, amire ok nélkül mentem és nem is szivesen dolgoznék a szakmában.
Kisebb város környékén élek, ahol már egy éve dolgozom, viszonylag könnyü munkahelyen, de nevetségesen kevés fizetésért . Csak azért nem hagyom itt, mert emellett tudom végezni az egyetemet és van időm tanulni, meg másképp csak árutpakolni lenne lehetőségem egy bevásárlóközpontban.
A napokban rámjött egy ilyen bevillanás, hogy úristen, milyen jövő vár rám, és hogy pont ezeket az éveimet sz@ rom el amikor megkellene alapoznom a jövőmet. Bevagyok rezelve, hogy mi lesz, fogalmam sincs mit kéne csinálnom, tanulnom.
Egy másik szak elvégzése nem lenne rossz,de nem tudom mi az amit szeretnék, és annyira kétségbeejtő, hogy újabb három évig csak azt csinálnám és kikerülök 26 évesen az iskolából 0 tapasztalattal, az se valami vonzó ötlet.
Szóval egyfolytában azon agyalok, hogy mi legyen és nem tudok rájönni, csak stresszelek.
Ti hogy tudtatok elindulni, honnan tudtátok, hogy mit akartok?
Senki sincs aki útbaigazitana, olyan nehéznek tünik most minden. Mit tudnátok tanácsolni nekem?
Már a sirás fojtogat...
Más is volt igy?
válasza: válasza:Köszönöm a választ!
Igazából bármilyen tanácsot, útbaigazitást szivesen fogadok, soha senki nem pátyolgatott vagy vezetett volna valamilyen irányba, apukám rég meghalt, anyukám sem tanult tovább igy érdemleges tanácsot tőle sem kaptam. Persze biztat, hogy tanuljak, de ő konkrétat ő sem tud mondani.
Egyik barátnőm szülei nyomására végzett el egy főiskolát, ahol alig tanult, most pedig a tesója segitségével bekerült háziorvos mellé és nagyon jó fizetése van. Kissé elkeseritő, hogy én mindig jó tanuló voltam és igyekeztem, mégis csak itt tartok, mert egyszerüen fogalmam sincs merre.
Persz nem hibáztathatok senkit, de az iskolában is csak lexikális tudást adtak át, semmi átfogó képem nincs az életről igy fogalmam sincs merre induljak és mit tegyek, nem akarok csak sodródni.
Ha úgy érzed van időd és kedved beszélgetni velem, és szivesen adnál tanácsokat, nagyon örülnék neki és várom, hogy irj privátban! :)
válasza: válasza:Úgy tűnik, te tényleg megoldást keresel, nem nyafogni vagy itt. Ez már önmagában tiszteletre méltó hozzáállás!
Első és legfontosabb: találd ki, mit szeretnél csinálni. Ebben nemcsak a szakma legyen benne, hanem gondold végig, emberek között vagy egymagadban, irodában vagy szabad ég alatt dolgoznál inkább. Ülőmunkát csinálnál, vagy ide-oda mászkálós munkát. Mennyire tudnád elfogadni, ha a munkaidőd délután, este, éjszaka, hétvégén lenne. Vagy ha általában normál időben, de ügyeletben kellene lenni időnként.
Mindezeket vesd össze azzal, hogy általában milyen pályán van létszámhiány. Itt gondold végig azt is, ragaszkodnál-e mostani környezetedhez, vagy elköltöznél-e nagyobb városba, messze innét.
Vedd hozzá, hogy ideális szakma és munkahely nincs! Valamilyen kompromisszumot szinte mindenkinek kötnie kell, és minél könnyebben köt valaki, annál szélesebbek a lehetőségei!
Mindenképp fejezd be a jelenlegi iskoládat, keress vele állást, és minden egyéb ötlet megvalósításának csak ezután fogj neki. Nem baj, ha fél-egy évig csak dolgozol, mert egy kis munkaviszony után másképp látja az ember az életet. Jó esetben meg is szeretheted a mostani végzettségedet.
Egyébként megkérdezhetem, milyen végzettséget szerzel? És miért választottad ezt, ha nem kedvelted?
Bár sok esetleges dolog van pályaválasztásnál. Most érettségiző keresztlányom szociológus szakra jelentkezett. Ez az ötlet is teljesen véletlenül jött neki. Csak remélni tudom, hogy 3-4 év múlva nem lesz ő is úgy, hogy ezt semmiképp se akarja majd csinálni és elvesztegetettnek érzi ezeket az éveket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!