Csak engem szoktak lehangolni az alapvetően szórakoztatónak szánt filmek/sorozatok?

Én nem tudom, lehet ezzel csak én vagyok így, de akárhányszor leülök valami filmet/sorozatot nézni, utána mindig rám jön az az érzés, hogy az én életem miért nem lehet olyan, mint egy film.

Tudjátok, vannak ezek a sablonok, hogy legjobb barát/barátnő, szerelem, családi ebédek, hosszú ölelések, a főszereplő tökmindegy, hogy mit csinál, lesz aki szereti, és ki áll mellette, és még tud küzdeni bármivel akár démonokkal is😂. Aztán a vége a szokásos, mindenki happy.

De még ha nem is mindenki boldog, meg ha sírós is a vége, van valaki, akinek a vállára hajthatjak a fejüket, és na.. Értitek.

Az is olyan lehangoló, hogy a filmekben vannak közösségek, meg eszmék, és az én környezetemben mindenki nagyon individuális és csak a saját jóletük a mérvadó.

Habár nem panaszkodhatnek, azért vannak barátaim, meg jóba vagyok az emberekkel többnyire, de mégis... Úgy érzem à filmek és sorozatok egyre csak radobbentenek arra, hogy mennyire semmilyen az élet, és mennyi minden érték veszett el.

Más is érez így? Ti mit csináltok ilyenkor?