Miért tartok szórakoztatónak olykor tragikus dolgokat?

Lehet nincs köze a következőnek ehhez,de régen amikor a szüleim szidtak,ha valami rosszat csináltam,mindig elkezdtem bőgni.Ma meg,nem tudom miért,de mindig rám jön a nevetőgörcs,XD alig tudom abba hagyni a vihorászást,amitől ők még inkább bedühödnek,én meg még inkább elkezdek nevetni. :D

Még amikor megpofoznak,akkor is vigyorgom,nem tom miért. XD

Most is rám jött a nevetőgörcs,míg ezt írtam. :'D XD

Nem tom abba hagyni... XDXDXD

Várj...Na..ööm....Ok...asszem elmúlt. :'D

Egyébként,ezen kívül nagyon deja vou érzésem lett a kérdésedet olvasva.Eszembe jutott még egy...

Egyszer egy sulis nap végén,mikor bementünk barinőmmel az osztályba el venni a cuccunkat,észrevette hogy eltűnt a kabátja.Nem sokkal később a szekrény tetején találta meg felhányva,csupa poros lett.:'DTudom,hogy nagyon bunkó dolog volt kiröhögni,de egyszerüen rám jött a görcs XD,és még rátett egy lapáttal az ő reakciója.Nem szokott káromkodni,meg alapban nyugis természetű és olyan cuki és vicces volt a zsörtölődése,hogy nem tudtam megállni.Valahányszor elkezdte magát porolni,mint egy régi bedohosodott könyv,erőszakkal kellett viszatartanom a nevetést.XDXD Meg,amikor megkérte hogy csapkodjam re róla én is,azt hittem megsértődik és ott hagy. XD

2-es ja,marhára nem vicces.De még ha a történeteidből egy kis magyarázatot is le tudtál volna vonni egy "nem tudom miért volt ez",helyett,segítőkész lettél volna.

Szerintem azért mosolyogtál a haverodon,mivel te nem élted át és nem is voltál együtt érző,csak hallgattad amiket mond és azon mosolyodtál el.Magán azon a dolgon.Az a baj,hogy ebben a társadalomban sokan egyáltalán nincsenek tisztában a "halál" fogalmában.Nekem egy ismerősöm halt meg szeptemberben,16 éves volt és én is csak akkor kezdtem el érezni azt,hogy az a srác már nincs is többé.S vajon hány ilyen ember hal meg így,míg az emberek nagy része felszínes,nem érdekli őket az ilyen dolgok,bele se gondolnak hogy valójában mi is történik.Elkényelmesedtek.Ki hogy dolgozza fel,de szerintem nem mosolyogni kell,hanem átérezni és támaszként segíteni a haverod.Már ha annyira jóban vagytok.Mert egy tragédia után kezdi el érteni az embert és akkor törődni igazán azzal az emberrel,akit azelőtt meg magasról letojt.

Mármint hogy jól tette hogy öngyilkos lett?Bennem is szoktak más gondolatok keringeni.Akármilyen komoly téma van,mintha egy másik személy szólalna meg a gondolataimban ami mindig az ellenkezőjét mondja.A lényeg hogy soha nem mondom ki vagy teszem meg amit az alternatív gondolatom súg.

Mikor történt az a baleset,első nap nem is igazán fogtam hogy mi van,aztán mikor a temetésén volt és láttam ahogy eltemetik,könnybe szökött a szemem.Néha amikor gondolok rá,akkor szomorodok el igazán,mert az jut eszembe,hogy az a fiú aki a közösségünk tagja volt meghalt és már soha többet nem jön vissza.Nem is fogjuk megtudni hogy mi lehetett volna belőle,ha nagy lesz.

A te eseted is ilyen.Rá kellene jönnöd hogy valójában milyen súlya is van ennek.A lényeg hogy egy kicsit zárd ki ezeket a gondolatokat és időbe fog telni mire ráébredsz hogy mi történt.Szerintem nem szép dolog,hogy ezeket viccesnek találod,de nem foglak szociopata jelzőt aggatni rád.Csupán nem vagy tisztában azzal hogy mi is történt valójában.