Miért látszanak gazdagnak, ha ugyanannyi a bevételünk?
A férjem ill egy gyerekkori barátja ilyesmiket is megbeszélnek egymással, és eljutott hozzám is.
Kiderült, annyi bevételük van nekik is, mint nekünk, a kiadásaik (lakhatás, élelmiszer) picit magasabbak.
Mégis konkrétan szegénynek látszunk mellettük.
Én turiból veszem a ruháim, ők márkás dolgokat outletből.
Én drogériából veszem a kozmetikumaim (olcsó ill középkategória) a másik férfi felesége drága parfümériákból.
Én otthon főzök minden (más)nap, ők rendelnek vagy étterembe járnak.
Mi hétvégente sétálni járunk, ill hazafelé sokszor beülünk egy kávéra a cukrászdában.
A másik pár koncertekre, utazni, szórakozni jár hétvégente.
Én otthon tornázok, a másik lány drága edzőterembe jár.
Nekem a hajam sincs festve, és a helyi fodrászatban vágatom olcsón.
Neki fodrász festi elég drágán (ő mesélte, milyen drágán dolgozik a fodrásza).
Nálunk a férjem minden pénzt félretesz, mert szükség lehet a jövőben rá, élni szerényen is lehet.
Lehet, egyszer akarunk majd saját lakást (mi is ill a másik pár is albérletben lakunk, bár itt ez a gyakoribb), vagy jöhet bármi váratlan kiadás, munkanélküliség, lehet, de lehet, csak el akarunk költözni egy másik országba, és jól jön a kezdőtőke.
Alapból nekem ezzel semmi bajom, így is sokkal több van, mint gyerekkoromban volt, vagy mint valaha el tudtam volna képzelni.
Viszont amikor találkozunk a barátaival, mindig úgy érzem magam, mint gyerekkoromban az iskolatársaim mellett.
Kisebbségi komplexus.
Semmi közöm más pénzéhez, csak a másik feleség mindig tesz valami megjegyzést arra, hol van ő meg hol vagyok én.
Persze csak kettesben, mások előtt nem, így a férje ill a férjem nem tudják, azt hiszik, jóban vagyunk.
"Nálunk a férjem minden pénzt félretesz, mert szükség lehet a jövőben rá, élni szerényen is lehet."
Akkor mi a kérdés? nyilván ők meg úgy vannak vele, hogy a pénz elkölteni van.
Apukám egymaga kb 3-szor annyit keres, mint mi a párommal együtt, mi mégis "gazdagabbank tűnünk", mert ő extrém spórolós, a fizuja nagy részét elrakja, a maradékból meg megy egy csomó hiteltörlesztő, biztosítás, stb, mi meg inkább spóroltunk x évig, hitelmentesen élünk, satöbbi, jobban költjük a pénzt (amellett, hogy nyilván mi is teszünk félre).
Nincs ebben semmi varázslat.
Egyrészt lehet, hogy ők elköltik az utolsó forintig, ti pedig tartalékoltok is.
Másik, hogy van valami "ügyeskedős" bevételük amiről nyilvánvaló okokból nem mesélnek.
"mindig tesz valami megjegyzést arra, hol van ő meg hol vagyok én." megmondod neki, hogy igen, te ott vagy, én meg anyagi biztonságban vagyok.
Jövök akkor az iskolával én is, bizonyára neked is volt az a típusú osztálytársad, aki talpig filában meg fuxban tarhálta körbe a kiflicsücsköt, meg a szenyát. :D Ne legyen emiatt komplexusod, ti máshogy használjátok a pénzetek ennyi.
32/f
A férj barátja vagy nem gondolkodik a jövōn, nem tesz félre, csak a szórakozásnak él, vagy alapból van örökölt lakás van már a szülōktōl/nagyszülōktōl, ezért nincs problémája azzal, hogy lakásra tegyen félre.
Mindenki másképp ossza be a pénzét, van ismerōsöm, akin csodálkozom, hogy mindig bulizik, szórakozik, sok pénzt költ drága italozásokra rendszeresen, míg én ezt pénz pazarlásnak látom, nem tudom mire telik neki, aztán megtudtam, hogy a számlákra tartogatott pénzt veri el erre:D
Az is lehet hogy a férjed barátja és felesége szeretnek dicsekedni.. ettōl még nem föltétlenül minden drágaságot vesznek meg mindig rendszeresen. Márkás ruhákat be lehet szerezni viszonylag olcsóbban is, ugyanez vonatkozik a többire is, amiket felsoroltál.
Pl örökség.
De az is lehet hogy nem kellene minden fillért eltenni, hanem élni is kell kicsit. Szép dolog a spórolás, de ha el se jártok sehova és magadnak sem vehetsz meg valamit, amit régóta szeretnél, az már nem olyan buli. Vannak betegesen spórolós emberek.
Nem értelek. Megválaszoltad a saját kérdésedet. A fogyasztásuk jelentős része kifelé látszik, te meg talán megtakarítotok helyette. Ahogyan valaki mondta: Tudod, csak a ruhámat látják, azt nem, amit megeszek.
"Kisebbségi komplexus." Megválaszoltad miért tettd fel a kérdést. Kicsit önbizalomhiányos vagy, ezért érzed ezt a nyomsát. Mint én, amikor egyedül vagyok a színházban, és érzem a falakból, hogy "Te egyedül jöttél? Nincs párod?" Nem vagy teljesen rendben önmagaddal. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!