Miért lesz valaki csendes, visszahúzódó?

Én pl azért lettem ilyen, mert végig cseszegettek, gúnyolódtak rajtam általánostól kezdve egészen középiskola végéig. Általános nekem kész pokol volt, mikor elkezdtem a középiskolát hozzá se mertem szólni senkihez. Csak az a baj, hogy rajtam kívűl senki nem ilyen volt, pont az ellentétem. Kedvencem, amire a mai napig tisztán emlékszem:

Tanár: ... hogy hívjátok azt a lányt .

O.társ: Sehogy (röhögve a többiekkel).

Kb. láthatatlan semminek éreztem magam 20. éves koromig. Emlékszem mikor próbáltam is barátkozni teljesen átnéztek rajtam az emberek, nem figyeltek rám miközben hozzájuk beszéltem stb. Így inkább magamnak való lettem. De tényleg családomon kívűl kb. senkit nem érdekeltem, aztán elkezdtem dolgozni, és csupa hozzám hasonló emberrel rakott össze a sors, esküszöm fura, hogy maguktól jönnek oda beszélgetni, és tényleg érdeklem őket. :'D

Önbizalom hiány, kiközösítés stb.

Én például azért vagyok visszahúzódó,csendes mert egyszerűen nem szeretek beszélni/beszélgetni és általában jobban elvagyok egyedül.

Én azért vagyok csendes, mert nincs mit mondanom. Sokszor nem is tudom, mit kéne mondanom. Sokszor meg egyszerűen nincs kedvem beszélni, például iskolában, mikor a tanár kérdez valamit, én hiába tudom a választ, nincs kedvem elmondani, mert valaki más úgyis kimondja helyettem.

Visszahúzódó meg azért vagyok, mert félek hogy az emberek megutálnak és elkezdenek kibeszélni valami miatt. Tehát szimplán csak félelemből.