Miért van az, hogy mindenhol mindenki szeret, a társaság közepe vagyok, de suliban mindig ilyen csendes, visszahúzódó vagyok?
Más társaságokban tényleg mindig beszélek és én vagyok a figyelem középpontjában, de suliban mindig csendessé és visszahúzódóvá válok. Nem merek barátkozni, mert félek, hogy a másikat zavarnám, és tök hülyének tartana. Félek attól, hogy ha beégnék, elkönyvelnének hogy mekkora hülye vagyok. És ez több évre szól. Valahogy azt figyeltem, hogy egy osztályban mindig a leghelyesebb fiúk és legszebb lányok az osztály "magja", én meg nem mondanám meg olyan gyönyörűnek.
Alsóban még egész jóban voltam az oszt. társaimmal, utána osztályváltás, nagyon rosszban. Utána átmentem egy másik suliba, nagyjából jóban voltam az emberekkel, de utána átmentem gimibe, és megint olyan vagyok, akivel mindenki olyan viszonyban van, hogy semmi baja nincs, de nem is szereti. A 4 osztály közül egyikben se éreztem magam annyira jól.
Van még valaki így?
17/L
Valahogy nekem is mindig más lapra tartoztak a barátok, más lapra az osztálytársak.
Pl tesommal megismerkedtünk nyári szünetben vagy bulikban idegenekkel, szerelmek lettek, bandáink voltak, de az osztálytars felé 1, 2 kivételével soha nem éreztem baráti, de szerelmes érzéseket sem, egy kenyszeres összezártságnak éltem meg pl eleinte a padtársunkat sem mi választjuk meg.
Felnőve ugyanez munkahelyen. Egy kollegám sem a barátom, de mert az életünk még csak nem is hasonlit
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!