Az önbántalmazás eltereli a figyelmem a lelki fajdalomrol?

Tüneti kezelés. Adott pillanatban jobb lesz. De utána ugyanúgy fájni fog tovább. És már a tested is. Ha a problémákat nem tudod megoldani, nem érsz vele sokat el.

Pszichológus? Pszichiáter?

Ehh... hát, amíg éppen benned van a penge, addig igen, de ahogy elhagyta a bőrödet, már nem. Aztán meg nézegetheted a sebeket, amik csak emlékeztetni fognak rá, hogy mi történt, szóval pont az ellenkező hatást éri el hosszú távon.

Pont ezért van egy olyan veszélye, amiről ritkán esik szó; addiktív. Iszonyú addiktív. Először csak abban nyilvánul meg, hogy nem elég egy vágás, kell még egy, aztán még egy, aztán még egy, hogy minél tovább tologasd a kitisztulás pillanatát - persze nem lehet, egyszer abba kell hagyni. Mint a piálás meg a másnaposság. Aztán jön az, hogy nem elég egy kar, végig kell metélni a másikat is. Aztán a combodat, lábadat is. Aztán meg már minden nap kell, mert viszket a bőröd után, konkrét elvonási tüneteid vannak, ha nem csinálod.

És nem múlik ám el. Akkor se, ha évek teltek el az utolsó alkalom óta - a vágyakozás, hogy de jó lenne "csak egyet", megmarad. Mint a pia, vagy a drog. Szóval nem ajánlanám, hogy BELEVÁGJ, haha. Elnézést, sz#r vicc. De tényleg ne, nem éri meg. Ha mindenképpen azt akarod, hogy fájjon, akkor nyújts, gyantáztass, egyél csípős kaját, mittomén. Van, aki a "sport kifulladásig" módszer mellett szavaz, ami szintén tök jó, de nyilván azon múlik, hogy meg tudsz-e mozdulni a depitől.

Azt mondjam én is, hogy pszichológus...? Ha találsz egy neked megfelelőt - egyáltalán nem lehetetlen - akkor elég jó tud lenni. Nem olyan, mint a fogorvos, hogy elmész, betömi és kész vagy, nem fáj többet inkább pl. a diabéteszhez tudnám hasonlítani, ahol az orvos segítségével ugyan, de a beteg tart kézben egy betegséget. Meg lehet csinálni. Tényleg.