Szerintetek mi lesz a mai tinédzser generációból?
válasza:Életképtelenek, és valószínűleg azok is maradnak - mindig is voltan ilyenek, csak a szüleim korában még 10-ből 1, most meg 10-ből 9...
Valóban részben a szüleik tehetek róla, részben a technikai fejlődés - egyrészt ma már mindenre rá lehet keresni a neten... a szülők pedig (és ezt a környezetemben látom), felelőtlenül fogják fel:
-"Had igyon a 13 éves gyerek, csak szórakoznak..." , -"Persze, veszek a 12 éves osztálytársaidnak cigit, mi is mérgesek voltunk, amikor nekünk nem vettek, tiltották."
-"Ne lapátold el a havat a járdáról, majd elolvad, az se baj, ha nem tudod hogy kell."
Dédapám átúszta a Volga folyót Sztálingrádnál, mert kilőtték alóla a hajót, aztán még 2 évig volt Szibériai hadifogságban, ahol a tehén mellett aludt, hogy ne fagyjon meg...
A szomszéd fia meg 31 éves, számítógépezik, és ennyi. Mindent a szülei csinálnak helyette, a gyerek ki se mozdul otthonról, és nem ért semmihez.
28/F Én amolyan nagy túlélő vagyok :)
válasza:" részben a technikai fejlődés - egyrészt ma már mindenre rá lehet keresni a neten"
Van egy hatalmas szabad információs forrás, amivel egy csomó tudásanyagot egyszerűen az otthonunkból el tudunk érni. Micsoda egy szörnyű világ. Bezzeg a Don-kanyarban halálra fagyni a lövészárokban, na az volt az igazi élet...
válasza:Azt szomorúnak tartom, hogy sokan 14-15 évesen összefekszenek fűvel-fával, de régebben ekkor már házasodni kellett.
Én nem hiszem magamról, hogy "érett felnőtt nő" vagyok, mert igen, még meg kell tapasztalnom sok mindent a világból.
Az életképtelenség nálad mit jelent? Tudok sütni-főzni magamra, szerveztem már le magamnak utazásokat.
Van egy többség, akiket te "megfigyeltél", de ennyi. Leírtál pár általánosítást és aggódást.
Értem ám, hogy mik zavarnak, csak egyet nem értek velük. Mindenki a maga életének kovácsa, majd mindenki maga eldönti, hogy mi és ki lesz belőle.
18/L
válasza:11# Szenvedjen mindenki egy háborúban, hogy ne legyél olyan kritikus a fiatalokkal? Nagyon buta párhuzamot írtál.
18/L
válasza: válasza:Pont azt vettem észre, hogy ezt a "mai fiatalok" "mi lesz a tinédzserekkel" dumát meg azt, hogy "micsoda világ van" pont azok az emberek mondják, akik tulajdonképpen maguk is defektesek és képtelenek beilleszkedni a világba.
Én magam is (meg a régi barátaim is) hasonló komoly, visszahúzódó, magunkat normálisnak tartó emberek voltunk. "Búval b..szottak". Aztán utólag jöttünk rá felnőtt fejjel, hogy mi sem vagyunk éppen az emberiség mintapéldányai, mások szemében pont mi vagyunk az életképtelenek. És valahol azt lehet mondani, igazuk is van, hiszen mi "komoly" emberek ülünk itt és irkálunk fene nagy okosságokat, míg mások a barátaikkal szórakoznak meg élik az életüket.
Alapból azt vettem észre, hogy a legnagyobb kritikusok, "sorkatonaság kéne", "meg kéne nevelni a fiatalokat" emberek azok, akik ha szembe jönnek az utcán, akkor kiröhögjük őket, hogy mekkora vesztesek.
válasza:Amúgy magam nézve, rám is rám lehetett volna fogni, hogy mennyire életképtelen vagyok.
Csendes, depressziós, visszahúzódó akit az iskolában szívatnak a családi háttere sincs rendben. Mindamellett mindig féltem bármibe belevágni, sosem voltam határozott, sem erős, sem önbizalmam nem volt. Még 18 évesen is megkaptam rokonoktól, hogy mi lesz velem a fővárosban egyedül, nem lesz mellettem anyu-apu hogy mindent elintézzen helyettem.
Aztán csak itt vagyok még.
Egyértelmű, hogy nem én vagyok a nagy sikersztori. De azért felépítettem a magam kis életét, hobbikkal, munkával, barátokkal, szokásos mindennapokkal.
Aztán van aki még biztos most is rám foghatná, hogy életképtelen voltam/vagyok. Én meg nem tartom magam annak, rengeteg hibám ellenére.
Utolsó: ha egyedül megálltad a helyed BP-en, akkor már nem lehetsz életképtelen. ;) Nagyjából az egyetemig én sem tudtam sehova érdemben beilleszkedni, de ott megtaláltam a mostani baráti körömet akikkel a mai napig rendszeresen üsszejárunk. Lett munkám, lettek komolybb céljaim és apránként, de tudatosan építem az életemet, nem csak sodródom az árral. A mai srácokot viszont annyi imput éri egy átlagos napon (sokszor észre sem veszik, fel sem tudják dolgozni) és annyira súlykolják beléjük, hogy "tiéd a világ", "te mindent megérdemelsz", "te különleges vagy", "te egyéniség vagy" és egyéb bullshitek, hogy ennek egész egyszerűen nem lehet jó vége. A szülők pedig szorgosan meg is adnak mindent erejükön felül, csak hogy elégedett legyen a gyerek meg ne szekálják a suliban. Utóbbiak meg először akkor szembesülnek vele, hogy semmi nincs ingyen amikor elkezdenek dolgozni és akkor bizony jönnek a kemény és fájdalmas pofonok (elsősorban anyagi jellegűek). És persze van a másik véglet is, amikor a szülő teljesen elhanyagolja a gyereket és az meg csak úgy van, mint valami szobanövény, nem törekszik semmi féle kapcsolat fenntartására és teljesen hidegen hagyja, hogy kivel és mit csinál a gyereke (nincsenek szabályok, nincs kontroll, nincsenek beszélgetések, erölcsi "tanítások", nincs semmi, mintha idegenek laknának egy fedél alatt). Egyébként azokat a jelenségek amiket a kérdés alatt leírtam mindig is léteztek, ami viszont változott az ARÁNY, vagyis hogy egy pl 30 fős osztályból hány főre illenek a leírtak és amennyire érzékelem a környezetemben ez az arány ma elég magas. Egyesek szerint a legoptimistább forgatókönyv szerint a mai tizenéves generáció egyszerűen csak át fog sodródni az életén, anélkül, hogy megtapasztalná azt, hogy mi a boldogság, a kiteljesedés a munkában/családban. Mivel minden irányból azt kapják hogy "ők különlegesek, ők mindent megérdemelnek" ezért igazából saha nem lesznek elégedettek azzal amijük van, arra lesznek kárhoztatva, hogy lényegében meserségesen generált igényekből kell leadniuk és emiatt nem fogják soha örömmel élni az életüket.
Ugyan a családi hátterem egy katasztrófa és örülök, hogy 18 évesen teljesen el tudtam szakadni a szülői háztól, de azt gondolom, hogy az eddigi életemre visszatekine szerencsés vagyok, mégis valamennyire érzem a fentebb leírt "tüneteket" magamon, épp ezért nincs jó előérzetem a nálam még fitalabb generációval kapcsolatban. De ahogy mondtam, akinek nem inge az ne vegye magára. A TÖBBI VÁLASZOLÓNAK: Ne magatokat próbáljátok megvédeni, elhatárolódni, hanem inkább arról írjatok, hogy mennyire jelentősnek látjátok ezeket a problémákat magatok körül és mi erről a véleményetek.
válasza:# 11 vagyok
A technikai fejlődés ott merül ki, hogy a fiatalok a telefon képernyőjét bámulják napi minimum 10 órában - ez normális?!
A "szabad információ" azaz hogy mindenre rá lehet keresni a neten egy fantasztikus dolog LENNE, de a 13 évesek azzal foglalkoznak, hogy kell letüdőzni a cigit... mennyire káros a fű... Suliban dolgozatnál mi még gondolkodtunk, ma már rákeresnek a neten a válaszra... Ha meg valamit kell csinálni (pl. kicserélni a kocsiaksit): "Nézd meg youtube-on."
A háborút egyfajta erős párhuzamnak írtam, hogy az akkori 18-20 évesek mindenre képesek voltak - ma már abszolút életképtelenek! Pl. a napokban voltam a tüzépen 2 m3 zúzott kőért, erre közli a gyerek, nincs eladás mert elromlott a Bobcat... konkrétan 3-an csak ültek ott - régen 10 perc alatt lapáttal feldobta volna az egyikük...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!