Olyan miatt tart kioktatást/hegyibeszédet apám, ami miatt hónapokkal ezelőtt szóltam neki (pénzkérdés, vásárlás)? (kifejtve lent) 17/L

Hónapokkal ezelőtt is már panaszkodott apám a közös vásárlásokkor kiadott pénzköltségek miatt. Nekem tartott kiselőadást, még akkor is, amikor mindössze egy orbitot és egy mit tudom én mit. Közben ő mindenféle fagyasztott kirántható kaját megvett és egyebeket. Apám nem szokta szórni a pénzt, ezzel viszont nem tudok egyetérteni.

Nem azt mondom, hogy én semmit nem teszek a kosárba és mindig mindössze egy orbit az, viszont szerintem nem viszem egyáltalán túlzásba, hogy nekem tartson előadást, hogy szórjuk a pénzt és, hogy mennyi megy ki kajára. Ő eldöntötte anno, hogy heti kétszer megyünk vásárolni. Ok. Én sokszor azt mondom valamire, hogy nem. Például, banán, xy féle joghurt, felvágott, más. Felőlem vehet nyugodtan, csak az a gond, hogy engem teremt le sokszor ha pl banán megbarnul, pedig én mondtam, hogy nekem ne vegyen, mert tudom magamról, hogy pénzkidobás. A szándék megvan benne, mert tényleg nekem akar jót, csakhogy mint írtam is, mondom valamire, hogy nem, például t. rudi, amit szeretek is, és akkor is hoz haza, de ezek mellett vannak más dolgok is.

Nem vagyok kajálásban a mértékletesség nagy híve. Félreértés ne essék, nem vagyok disznó, de vékony sem. Ezért hát egyszerűbb a közös vásárlásokkor ott hagyni xy édességeket, hogy ne essek kísértése, mivel régen a kajálással vezettem le a feszültséget. Amikor mondtam, elkezdek fogyózni, mondtam neki mit tervezek, hogy nincsen pl liszt, fehér kenyér, édesség, tészta, azért rám is gondolt és hozott haza édességet. Csakhogy nem tudok ilyenekben legtöbbször mértéket tartani, ezért kértem is, hogy ne, ne vegyen. Apám cukorbeteg, szívbeteg, nem viszi, nem viheti túlzásba a cukros ételeket, amikor meg eszik, örülök ha ízlik neki, szóval nem sajnálom tőle és kérem azt, hogy ne hozzon semmit haza.

Hónapokkal ezelőtt javasoltam, hogy írjunk listát, mit akarunk megvenni, de leszavazta, tehát lett a szokásos alkalom szüli a tolvajt, maximum 10 ezer ami a tegnapi 30 Ft kivétellel mindig több lesz, de nem azért mert a fél boltot berakom. Minden másba jól osztja be, még a kaják készítése is olyan, hogy több napra főz.

Az is gond nálunk, hogy mi ketten hasonlítunk kajálásban, de egyben nagyon különbözünk is. Amikor egyedül mentem 10 ezer Ft-ból vásárolni, összeírtam mik kellenek kettőnknek otthonra, mik hiányoznak, édesség is belefért, mégsem költöttem többet 4-5 ezernél. Külön-külön kevesebbet szoktunk költeni teljes vásárlásnál, viszont mindig együtt megyünk, néhány alkalmat leszámítva amikor éjszakás.

Az előbb közölte, hogy következő héttől változás lesz, mire én mondtam, hogy oké, ezt mondom már hónapok óta neki mert kezd idegesítővé és unalmassá válni a pénzkérdés amiben mindig előkerül az, hogy az én dolgaim miatt kerül olyan sokba, pedig nem, mert tisztában vagyok a költségeimmel, és amiket itthonra apám betesz, bőven több mint amiket én.

Az lenne a jó ha meg tudnánk egyezni, de ismerem jó apámat, nem találnánk ez ügyben közös hangot.

Szeretem őt, hálás vagyok neki, el szeretnék érni az életben valamit, hogy bizonyítsak neki és magamnak + tudjam fizetni a nyugdíjas éveit, hogy ne kelljen 70 évesen is szenvednie, főleg, hogy sajnos valószínű, hogy meg sem éli. Viszonozni szeretném neki amiért egyedül felnevelt/felnevel és eltartott/eltart. Sokszor veszekszünk, mivel mindketten a magunk feje után megyünk és makacsak vagyunk...

Szerintetek mi lenne a megfelelő lépés? Vagy esetleg tegyem fel azt, hogy egy hónapig én intézzem a vásárlást, s ezalatt nézzem, mennyit költök, ezáltal kiderül, mennyire válna be az általam javasolt módszer?