Akinek olyan álom a felnőtt élet, az hogy csinálja?
8,5-9 órát dolgozunk (mondjuk 5+2-t feltételezve).
1,5-2 órát utazunk. Szerintem ritka az, akinek kilincstől-kilincsig csak fél óra, de ő se csak 8-ra esik be és neki se esik ki a kezéből a munka délután 5-kor.
Erre jönnek a túlórák kb mindenhol.
Pénz...
Rengetegen laknak albérletben, nekik a nettó 250 se kényelmes fizetés, de aki sajátban lakik, annak is rettenetesen be kell osztania egy nettó 150-et. Pedig mennyien keresünk csak annyit...
Tehát azt az állítólagos nagy szabadságot beszabályozza a pénz, ha az ember 5 ezret félre tudjon rakni havonta.
Azoknak az ismerőseimnek, akik gyereket nevelnek, abszolút nincs szabadidejük. Pedig ők jellemzően nem főznek és a lakásukat is a legszükségesebb mértékben tartják karban. Jó, hétvégén azért néha kirándulnak, családoznak. Már amennyi pénzük van.
Akinek nincs gyereke, az pl tanul, MSc, másik BSc, OKJ, nyelvek, önképzés.
Ha valaki tudatos, rengeteg időt elvesz a sport.
A barátokkal nehéz bármit is szervezni, ők is el vannak havazva.
Ha végre összejön valami, egymást licitáljuk túl az álmossággal.
Ilyen-olyan ügy pedig kb hetente van, ha hetente nem több. Óraleolvasó, szerelő, kiesőbb helyeken levő boltok, fogorvos, ilyen-olyan kontrollok, esetleg gyógyszerek feliratása. Ha az ember egyedül él, ezekben nincs is segítsége.
Ja, és ha kérdés, milliószor inkább az általános iskolás korom. De milliószor.
Akinek itt álom az élete, hogy csinálja?
Nem válaszoltál igazán a kérdésre. :(
Amit szeretünk, nem szívesen tesszük le,amit nem, azt automatikusan letesszük.
Én amúgy tudatosnak és szorgalmasnak érzem magam, igyekszem tenni magamért és nem punnyadni, ha nem fér bele (bár rám férne).
válasza:Miért kérdezed meg ugyanazt újra?
Én ritkán dolgozok napi 10 óránál kevesebbet, mégis sokkal nagyobb a szabadságom, mint gyerekkoromban. De erről már írtam masik topikban. Most egy másik aspektust írok le, a munkahelyet összevetve az iskolával. Ha munkahelyen a főnököm tized olyan lekezelő módon beszélne velem, mint bármely átlag tanárom vagy egyetemi oktatóm, akkor abban a pillanatban mondanék fel, éa valószínűleg nem lennék ezzel egyedül. De ha a munkatársaim tized akkora sértéseket megengednének maguknak, amit anno gyerekek egymásnak mondtak, szintén távoznék arról a munkahelyről.
Az idős kérdés nem az enyém, ott csak saját kérdésre ihletett az, hogy a válaszolók mintha egy rózsaszín ködben élnének.
Nekem 9 óra munka mellett is 3 - 3,5 órám van este (az is hulla fáradtan) tanulni, kis ügyintézés, házimunka és sport, mert sajnos ebben a művilágban KELL.
Szép-kártyából, mert pénzem nincs.
Engem itt is ért már bántás, több, mint középiskolában.
Nem tehetem meg, hogy pár hónapig otthon üljek emiatt, mert jaj, bántották az én kis lelkemet, majd egy újabb helyre kerüldjek, ami ugyanolyan, vagy rosszabb, mint ahonnan menekültem.
Nem mindenki orvos, ügyvéd és szoftverfejlesztő.
válasza:Másik kérdésre gondoltam akkor.
Igen, felteszem, de normális indoklást még egyet se kaptam. Ahogy az a kérdező se, aki tegnap kérdezett és engem most megihletett.
Az évi 40-szeri, sokszor egyórás, máskor szabadságot igénylő "semmiségeket" pedig csak példaként soroltam. Az tény, hogy jut belőlük minden hétre több.
Ez egy érv, nem kell ezen lovagolni.
válasza:Talán nem elég pontos a kérdés. Szerinted attól lesz álom-életed hogy nem kell megküzdeni semmilyen problémával?
Ahogy olvastam a többi válaszra való reakcióidat, azt hiszem azért nem értékeled a szabadságot mert nem is élsz vele igazán. Nem csak úgy lehet változtatni a körülményeiden, hogy egyik napról a másikra megoldódjon minden. És amit leírtál, egy időszak, nem fedi le a teljes felnőtt kort. Ha meg aszerint élsz, hogy megfelelj a külső elvárásoknak, nem nőttél fel igazán. Az új iskolád a munkahelyed, a főnököd a tanárod, a szüleid meg mindazok akiknek hatására kényszert érzel egy egzisztenciális és anyagi alap megteremtésére, akár azon az áron is, hogy mindeközben végig rosszul érzed magad.
válasza:"de normális indoklást még egyet se kaptam"
Kaptál 1-ben is, de nem tetszik, lepontoztad, hogy ÉBREDJ FEL. Addig is míg ez az egyetlen örömöd, hogy lepontozol minket, addig is kérdezd meg azokat, akik szerint "álom az élet", akiknek álom az élete.
válasza:Kedves Kérdező: a felébredés, vagy pontosabban mondva az éberség fokozása pont azzal jár, hogy felismerem: 'itt és most' mit kell tennem, hogyan kell tennem - jelenlétben. Nem lehet ezt előre megmondani neked, hisz pont az a baj, hogy mindig kívülről jön, utasítás szerűen, hogy mit tegyél, ezért nem érzed felnőtt emberi mivoltodat jónak.
Jó lenne, ha megpróbálnál naponta erre időt szánni, 15-20 perc,de napi ritmusban: énekelni, zenélni, rajzolni, festeni, vagy ha ezekbe nem tudsz belekezdeni, akkor pl egy naplót írni (kézzel, füzetbe), hogy felismerd, mit jelent: azt tenni, amit Te akarsz. Ebbe senki ne szóljon bele, senki ne is olvassa - nagyon segítő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!