Miért nem érdekli semmi az embereket amit elmesélek nekik?

1-es, ha ez már banalitás, akkor mi az érdemleges?

Őszintén, mire nem lehet ilyen alapon annyit reagálni hogy "Jóvan"?

Az átlag emberek, mint Te, Én, a Kérdező, lmeg a következő néhány válasz írója feltehetőleg nem él különösebben kirívó életet. Senki nem önkéntes világutazó, aki a milliomos nagyapja hagyatékából arra szentelte az életét, hogy a Kaukázuson keresztül eljutva az Indiai hegységekbe, és onnan egészen az óceániai szigetvilágig feltérképezzen alig ismert törzseket és közösségeket, és megalkossa az első Magyar-Indonéz törzsi szótárat.

vagy mi lenne érdekes hír?

21 éves egyetemista vagyok, mi a francot tudnék írni bármelyik ismerősömnek, amire nem lehet annyi a válasz hogy "Oké"?

Múlt héten voltak vizsgáim, átmentem rajtuk. Halál unalmas téma, mindenkinek vannak vizsgái januárban aki egyetemre jár. Nincs róla mit beszélni. Max meg lehet dícsérni a másikat.

Lett új albérleti szobám, szép nagy, jó helyen is van maga az albérlet, és a lakótársak is okésak. Mit lehet erre írni, ha erről számolnék be? Ezt is mindenki csak leokézza, és semmi fejlődőképes beszélgetés nem alakul ki az esetek túlnyomó többségében.

Ennél meg már csak kisebb horderejű dolgok történtek velem. Pl találtam egy baromi jó animációs sorozatot a YouTube-on. Ez sem egy nagy szenzáció, de a napomat feldobta.

Akinek ennyiből áll az élete, annak igenis nagy dolog elmenni valami szép helyre.

Plusz ha már rám ír egy ismerősöm bármivel is, akkor nem csak a közölt tartalomra reagálok, hanem észreceszem hogy jelentek neki annyit, hogy beszéljen velem magától. Értékelem. Ha nem is mélyen szántó beszélgetés lesz, akkor se rázom le annyival hogy "Oké".

Vagy mi lenne érdekfeszítő?

"Képzeld, tegnap egy eredeti Vangogh képet találtam a padlásomon. Kb 50 000 eurót érhet"

"Képzeld, tegnap a titkos laboratóriumomban felfedeztem az összes rák betegségnek az ellenszerét"

"Képzeld, tegnap este találkoztam 15 meseszép norvég cserediák lánnyal, akik felajánlották hogy a szállásukon sorban lefeküdnének velem"

Jó, az utolsónál már tényleg megszaladt a fantáziám...

De érted, tulajdonképpen miről beszélnek akkor az emberek messengeren?

Én tulajdonképpen csak a barátnőmmel beszéltem messengeren napi szinten, de mostmár hogy szakítottunk vele se túl sűrűn.

Volt koleszos haverok közül 2 hetente néhánynál rákérdezek hogy mi van, vagy átküldök neki valami dank mémet hogy röhögjön ő is.

De amúgy alig beszélek messengeren.

Max ilyen baromi gyakorlatias kérdések miatt irok rá másokra, hogy "bocsi, át tudod küldeni a szerves kémia tételeket?".

De ez szerintem nem beszélgetés...

És most tényleg nem tudom, miről lehet akkor beszélni messengeren ismerősökkel, ha nem csak azt akarod hogy egy idő után csak ismerősök legyenek, akikről aktuálban semmit se tudsz.

Vagy a kérdés már ott rossz hogy messengeren akarnék beszélni bárkivel is? Lehet hogy tényleg csak arra való ez a felület, hogy a világ másik oldalán lakó ismerőseimet néha felköszöntsem, ha már élőben nem futunk össze?

Senkit nem érdekel ez a fajta unalmas téma.

Ez egy beteges nézet hogy reagálni kelljen mindenre.

A legtöbb ember inkább a falra tudna màszni az ilyen semmit mondó üres szövegelêsektől.

Persze azok se jobbak akik minden nap kiteszik a gyereket, a kutyát és hogy azt mennyire imádja.

Szörnyű!!!

Amit "én" láttam, éltem át, azt csak az "én" szemüvegemen keresztül tudom visszaadni, így "nekem" más a fontos-, az érdekes benne, mint a másiknak, vagy a harmadiknak. Kevés olyan ember van, aki valóban érdeklődően képes figyelni a másikat.

Az embereknek egyfajta belső kényszerük van a közlésre.

Az első válasz bármennyire is fájóan szíven üti az embert, teljesen igaz. Ez csak kényszeres közlési vágy olyan dolgokról, amik rajtunk kívül a kutyát nem érdekelnek.

Magam is ilyen vagyok, de fel kell ismerni ezt a problémát és nem terhelni vele másokat. Mert lássuk be, ez nagyjából ugyanannyira érdekes másoknak, mint az, hogy ki milyen állagút ürített reggel.

07:29..."vagy mi lenne érdekes hír?"

Itt nem hír érdekessége a lényeg, hanem az adott személy iránti érdektelenség. Nem az a lényeg, hogy minél érdekesebb híreket közölj, hanem hogy megfelelő embereknek tedd. Például ha a saját öcsém átküld egy képet, hogy kicserélte a kocsin a felniket, akkor az számomra érdekes. Hiszen személyes kötődés van mind az autó, mint az öcsém iránt. De ha akármelyik évente egyszer látott ismerős küldene ilyet, arra én is azt mondanám, hogy "Jól van".

"Vagy a kérdés már ott rossz hogy messengeren akarnék beszélni bárkivel is?"

Na ebben teljesen egyet tudok érteni. Részemről a Messenger arra jó, hogy rövid dolgokat megtárgyaljunk, ki mikor merre lesz, mikor futunk össze, átküldünk ezt-azt. Az igazi kapcsolatokat élőben kell ápolni.

Igazából azt érzem, hogy az embereknek alapvetően meg kellene tanulni magukban tartani a dolgokat.

Köztük magamnak is. Ha valami történik, akkor nyugtázni, hogy ez történt, ha valamit látok akkor megtartani az emléket magamnak. Önuralmat kellene gyakorolni.

Nem mindegy, hogy hány éves, és nem mindegy, hogy a téma közös érdeklödés-e?

Pl 38 éves nö vagyok, 2 gyerek anyja.

Minap írtam a 12 éves unokahugomnak, és minden kérdésre egy szavas válaszai voltak. Ha ott lett volna mellettem tuti nyakon vágom, de kb ennyi a kommunikációs képessége egy felnöttel. Pedig az iskolai dolgairól kérdeztem.

De van egy barátnöm akinek nincsenek gyerekei, ha neki kezdek írni a gyerekekröl akkor kb annyi válasz, hogy OK. Ha a másik barátnömnek írok akinek egyidös gyerekei vannak akkor az rögtön vissza kérdez. De ha neki akinek rossz tanulok és problémás gyerekei vannak elkezdek írni, az én jól teljesítö gyerekeimröl akkor ö is rögtön kevesebbet fog írni. De ha a nagymamáknak áradozok a gyerekekröl azok oda és vissza lesznek, és a képeket is imádni fogják...

Vagy is mindenkivel olyanról írjál ami érdekli is öket...

"Ha ott lett volna mellettem tuti nyakon vágom"

Mert ez nyilván a legjobb módja a kommunikáció előre lendítésének egy gyereknél...