Mégis mit tehetnék ebben a reménytelennek tűnő helyzetben?

Na, mégegy.

Pszichológus.

Nos... mivel semmi konkrétumot nem írtál, semmi konkrét helyzetre nem kértél tanácsot, így legfeljebb csak ennyit tudunk mondani: szakember/orvosi segítség.

Az utolsó soroddal viszont teljesen egyetértek. Pont a divattá vált depresszió miatt szoktam mindenki előtt elhallgatni, hogy 16 évvel ezelőtt diagnosztizáltak vele először (egy súlyos lelki törés után) és azóta is vissza-visszajárok, egyre rosszabb diagnózisokat kapva. Igen, törődnöm kéne vele. De pont a divatdepisek miatt veszem saját magam is félvállról és vélem úgy, hogy csak picsogok és nem számít.

Szia!

Lehet hogy nem erre a válaszra számítasz, hisz sokan ajánlották már gondolom, de a legjobb amit tehetsz, ha felkeresel egy pszichológust. Nem tudom, budapesti vagy esetleg? Milyen idös? Ha iskoláskorú, akkor ne gondolkozz, menj el az iskolapszichológushoz! Még ha szkeptikusan állsz is hozzá, kérlek, menj el: csak tégy egy próbát, hogy milyen. Ha budapesti vagy, akkor esetleg a Napkör alapítványhoz menj el konzultációra (sajnos ök fizetösek, de olcsóbb mint a magánrendelések).

Ha nagyon rosszul érzed magad, javaslom írj ide:

[link]

vagy esetleg ide:

[link]

Hidd el,a pszichológusokkal, szakemberekkel öszintén beszélhetsz, ök ezért vannak. Ami meg a fiatalkori depressziót illeti, tudtommal kamaszkorban （úgy vettem ki, abban a korban vagy) elég gyakori, nincs mit szégyellni rajta!!

Érdemes továbbá szem elött tartanod egy gondolatot: az agyad "átver" a negatív gondolatokkal;　próbáld meg tudatosítani magadban, hogy csak azért gondolsz rossz dolgokra, mert épp rosszul érzed magad, valami kiváltotta ezt, de ez nem az alap állapot.

Gyógyszertában lehet kapni Remotiv extra nevü vény nélkül kapható antidepresszánst, vagy kicsit alacsonyabb áron a Dr. Böhm orbáncfü nevezetü étrend-kiegészitöt. Valamelyiket próbáld meg esetleg.