Vannak itt olyanok, akik már átélték milyen az igazi szegénység?

Mi gyerekkoromban nagyon szegények voltunk. Még az osztálypénz befizetése is problémát jelentett. Habár szép, nagy házban laktunk, a megemelkedett devizahitelt alig bírtuk fizetni. A nagymamánk eladta a házát, és hozzánk költözött, az árából pedig tovább fizettük a hitelt. Ez mentett meg a kilakoltatástól minket. Gyakorlatilag csak a mamám alig 100 ezres nyugdíjából és a két családi pótlékból éltünk éveken keresztül, mert a szüleim mindkét fizetése a kölcsön visszafizetésére ment el teljesen. A kertben termesztettünk annyi zöldséget és gyümölcsöt, amennyit csak tudtunk. Nem volt internetünk, mindig a plázába mentünk wifizni, évente max kétszer kaptunk ruhákat, és a kocsit is csak nagyon ritkán használtuk. Szerencsére sosem éheztünk, és a számlákat is ki tudtuk fizetni, így más tartozásunk nem keletkezett. Most már azért aránylag jobban elünk, így hogy érettségi után azonnal munkába álltam, de még mindig több mint 10 évig nyöghetjük a hitelt. Természetesen elköltözni 10 éven belül esélyem sincs. Esetleg megpróbálok valamilyen keresett szakmát elvégezni, és külföldre menni, mert angolul és németül már jól beszélek. Vannak itt mások is akik átéltek hasonlókat? Megosztanátok velem?