Mi baja sok egyetemistának a kollégiummal?

Az a baj, hogy amit leírtál, nem általános a kollégiumokban. Te nagyon jó helyen voltál, sokaknak ez nem adatik meg.

Én például rangos, ősi egyetemi város kollégiumában laktam, ahol fűtés télen egyáltalán nem volt (8 °C-ot is sikerült mérnem a szobában), a mi emeletünkre a meleg víz már csak véletlenszerűen jutott el, kívül-belül omlott a vakolat, néha beáztunk, a szinten volt egy darab, többé-kevésbé használható fürdőszoba (ha nem, akkor a fűtetlen lépcsőházon át mehettél két emelettel lejjebb zuhanyozni, ilyenkor 200 főre volt 6 zuhanyzó) és mindig volt a folyosón legalább egy olyan szoba, ahol pont aznap este tartottak fergeteges, ablakon kihányós, járólapon hason csúszós, üvöltözős bulit.

Sajnos ez nem egyedi eset, több az ilyen kollégium, mint az, amiről te írsz. Ezért kerülik sokan a kolikat.

Másfél évig én rokonoknál laktam, hát alig vártam, hogy felvegyenek koliba. A rokonoknál nagyon egyedül éreztem magam, a környéken nem lakott egy évfolyamtársam sem.

Elég lepusztult koliba kerültem, de végre közel az egyetemhez és jól éreztem magam ott.

Azon felül, hogy albérletre esélyem sem volt, talán az is közrejátszhatott abban, hogy a kollégiumot választottam, hogy középiskolában is kollégista voltam, így már ismertem ezt az életformát.

Szívesen emlékszek vissza,életem egyik legjobb időszaka volt, annak ellenére, hogy kemény suli volt.

Nagyon nehezen éltem meg, amikor végeztem és véglegesen hazaköltöztem, mert el kellett búcsúzni az egyetemi társaktól és idehaza pedig nem voltak és nincsenek barátaim.

Nekem már önmagában az kizáró ok, hogy másik, nem ezer éve ismert emberrel (vagy akár 3+ emberrel) kell egy légtérben lennem, akkor is, ha éppen nem akarom.

Én németországban vagyok erasmuson, itt saját szobám van, fürdőszoba 1 emberrel közös. Ezt el lehet viselni, egyedül az zavar, hogy kicsi a szoba az otthoni szobámhoz képest, nagyobb a bezártság. Fűtést annyira állítom be amennyire akarom, gyakorlatban 0 fokos kinti hőmérséklet körül 25-re lehet max felfűteni. Konyha 5-6 emberrel közös.

Havi 265 euró. Azaz 85 ezer Ft. Míg itthon 20-30 ezer ha jól tudom.

Az a baj, hogy

- minimum négyen voltunk egy szobában, azaz NULLA magánszféra. Nekem szükségem van az egyedüllétre, úgy két hét után kezdtem bekattanni az egyébként szeretett szobatársaimtól

- a korlátozott melegvizet szorozd meg "korlátozott" fűtéssel is (konkrétan többet volt rossz a fűtés, mint jó)

- ágyi poloskák

- tahó szinttársak, akikkel csak ökölharc árán tudod lerendezni a dolgaidat

- szobatárs, aki áthozza a barátnőjét, nem pár órára, hanem egész hétvégére

- emberek, akik zajonganak akkor, mikor pihennél

- emberek, akiket felébresztesz a zajongásoddal, mikor pihennének

- egerek

- közös konyhából eltűnő edények

- retek a közös helyiségekben, bármennyit is takarítasz

- TBC megbetegedés a szinteteken

Mindezt egy budapesti, elég nagy nevű egyetem kollégiumában.

Szeretem az ilyen sok egyetemista, sok ember, sokak, egyesek kérdéseket. Mindenkinek más jön be.

Attól, hogy valaki szereti a tökfőzeléket, még nem fogja mindenki szeretni. Ilyen a kollégium is.

Amikor úgy indul a sztori, hogy laktam egyedül a szobában akkor az onnantól már nem igazi kollégiumi fíling. Meg hogy 5 emberrel kellett osztozni a fürdőn, az sem. Az, hogy takarítónő takarítja a szobát szintén nem általános. A szép kilátás szintén nem. Kivétel talán a Schönherz.

Nálunk például alapból 3-4 fős szobák voltak, meg szinti közös fürdők. Rögtön nem rózsás helyzet.

Amúgy jó a kollégium is, szociális élet, közösség szempontjából. Csak éppen azt nem lehet benne csinálni amire som embernek igénye van. Magánélet, pihenés, tanulás.

Sok a suttyó, igénytelen, összeférhetetlen ember. Vagy retkes szobák, teljesen random összerakott emberek. Volt olyan, hogy nyárra nyitva hagyta valaki a csapot. Konkrétan az egész szoba penészes lett. De szó szerint minden, a falak, plafon, az ágyak, polcok. 2 hétbe tellett mire kitakaritottuk, rendbe raktuk. SAJÁT PÉNZBŐL kifestettuk. Azt is úgy kellett kikönyörögni, hogy kapjunk már "új" bútort a raktári szarok közül. Kíváncsi vagyok egy ÁNTSZ mit szólt volna, valószínűleg milliós bírság...

Kicsit olyan, mint egy jó szállodát hasonlítani a panelhez vagy a BMW-t a BKV-hoz.

Illetve ez is függ attól ki milyen jellem, mihez van szokva.

Én például 18 m2 felújított, erkélyes albérleti szobát cseréltem egy lepukkant panel 7 m2-es "szobájára". Hát majdnem elsírtam magam. Szerencsére sikerült otthonosan berendezni de akkor is egér lyuk.

Vagy én elég otthon ülős, magamnak való vagyok. Kell egyszerűen az, hogy beülök a szobámba és nincs senki velem. Ezt kollégiumban nehéz megtenni. Főleg ha ott lóg a szobatárs 3 haverja meg nője.

Igazából most leírtad, hogy neked milyen volt, és nem érted, hogy azért mert neked jó volt, másnak miért rossz?

Tudod, az emberek nem egyformák, van, akinek bejön a koli, van, akinek nem. Attól, hogy neked jó volt, ez nem általános, mert az általános az, hogy tömegnyomor van, sokan vannak egy szobában és sokan nem bírják a másik fingszagát évekig szagolgatni. Nincs az embernek magánszférája, soha nem lehet egyedül (van, akinek erre több szüksége van), sok ember nem közösségi ember, azoknak nem való a koli. Nem értem, hogy ha egyetemista vagy, miért kell ezt magyarázni, hogy nem egyformák az emberek, és soknak nem jön be a tömegnyomor élet.

Nagyon sok függ a szobatársaktól is.Én olyan embert kaptam, aki mindig ott volt a szobában, sosem ment el sehova, nem élt közösségi életet, így olyan, hogy egyedül voltam a szobában, sosem volt.Nem takarított maga után (nálunk nem volt takarítónő), a nője részegen feljárkálgatott hozzá,stb.

Az, hogy te kollégiumban egyedül laktál, kivételes és kiváltságos helyzet volt, a legtöbb kollégiumban nincsenek egyágyas szobák,nemhogy még be is kerülni oda.

Egyébként én úgy gondolom, hogy az egyetemi évek alatt igenis jót tesz az embernek néha az egyedüllét,nyilván valaki ezt jobban igényli,valaki kevésbé.És nagyon jól tud esni,mikor dögfáradtan hazaérsz, hogy van konyhád, amin nem kell osztozni 100 idegennel, van fürdőszobád, ahol esetleg be tudsz ülni a kádba, és van saját szobád, ahova belépve nem a szobatársa(i)d aktuális hülyeségeit kell hallgatnod/barátjával,barátnőjével jópofizni, hanem le tudsz feküdni nyugodtan,stb.

Sajnos nagyon sok emberrel szinte lehetetlen együtt élni, én laktam együtt koliban olyannal is,aki szinte minden éjszaka hajnali 4-ig fenn volt, filmet nézett(ez volt a jobbik eset,itt csak a fény volt zavaró),vagy kalapálta a billentyűzetet,vagy hajnali 3-kor szó szerint behányt az ajtón,úgy érkezett meg.

Arról nem is beszélve,hogy iszonyat pici szobákba voltunk bezsúfolva 2-3-4en, és engem speciel idegesített, hogy mindig a seggemben van valaki.

Albérletárak várostól függenek,de különnyíló szobákat már egész jó áron lehet találni, és jobb esetben 2-3 emberrel kell osztoznod a fürdőn és a konyhán.Ismerőseimnél körbenézve én azt tapasztalom, hogy rengeteg ember kényszerűségből lakik koliban, nem a közösség miatt, és ha lenne pénze, már rég elcuccolt volna.