Hazamennétek minden hétvégén vagy inkább maradnátok a koliban?

Kolis vagyok és minden hétvégén hazamegyek.

Az egyetem városát nem szeretem, nem érzem ott jól magamat és nem szeretek ott lenni. Novemberig szinte minden nap sírva aludtam el, hányással és émelygéssel ébredtem, mostanában ritkábban fordul elő. A szobatársammal nem vagyunk jóban (nincsen semmi baj vagy konfliktus, de nem tudunk mit kezdeni egymással a köszönésen kívül) és a kolit sem szeretem, mert nem érzem magaménak. Sosem tudom kialudni magamat, sokszor csak forgolódok az ágyban éjjelente, úgyhogy mindig fáradt vagyok. Tök pici a szobánk is, sokszor nincsen meleg víz, minden tele van bogarakkal és a szomszéd szobából is minden zaj átszűrődik. Szóval nagyon nem szeretem, viszont sokkal jobban tudok tanulni, mint itthon.

Otthon végre normálisan le tudok fürdeni, ki tudom aludni magamat, van saját szobám, van normális fűtés, nincsen hangzavar és retek, ott a családom és a barátaim stb., szóval hétvégente úgy érzem magam, mint a mennyországban. Ezt várom már minden héten, mikor elindulok otthonról, akkor már az jár eszemben, hogy mikor mehetek vissza. Viszont olyankor mindig lemaradok a tanulnivalóval és nem győzöm bepótolni. Hétvégén mindig pihenek, mert kikészít az egy hét távollét és emiatt szinte semmi erőm nincsen. Nehezebben is veszem rá magam a tanulásra, mert olyankor mindenki más ráér, nincsen semmi dolguk és akkor hétvégente beszélgetünk, találkozunk, filmezünk stb., amivel elmegy az idő.

Most a szorgalmi időszak végére is feltornyosultak a feladatok, úgyhogy jövőre valamit ezen szeretnék változtatni. Logikus lenne, hogy akkor ottmaradjak egy-egy hétvégét a koliban, de az nagy szenvedés lenne és akkor pedig az lenne a bajom.