Ti hazamennétek vagy maradnátok?

Én a helyedben kinnmaradnék, itt 15-20 éven belül csodák nem lesznek, sőt, szerintem mire nyugger leszek (36 leszek június 2-án, szóval nem most lesz, lehet számolgatni), még akkor se lesz € (euró).

Ott lehet spórolni, itt nem, mert nincs miből. A honvágyat meg letudnám annyival, hogy kivenném egybe a szabimat(csak pár napot hagynék majd a karácsonyi ünnepkörre, akkor azért majd mégse kelljen dolgozni), hazajönnék, felpakolnék jó magyar pálinkából, Erős Pistából, kalocsai paprikából meg ilyen hungarikumokból (kinek mi hiányzik: túrórudi, négercsók, stb. stb.) amennyit csak vissza tudok vinni, meg ennék kétpofára mindent jó csípősen a halászlétől a dödöllén át a túrós csuszán keresztül a gulyáson át a vadasig, meg mindent ami csak a csövön (és a nyilván a hazainál vastagabb pénztárcámon kifér, meg a bendőmbe befér) abban a pár napban, aztán uccu vissza, a következő honvágyig.

1-es vagyok, most visszaolvasva a kérdésedet, ahogy a 2-es válaszoló írja, igen, nekem is úgy tűnik, hogy - nem is tudom - mintha megerősítést várnál.

Nos, pártállástól függetlenül, itt még évtizedek múlva se lesz nyugati életszínvonal, szóval ha fontos számodra, hogy jól élj, vagy vannak dolgok, amik kint most a világ legtermészetesebb dolgai számodra (pl. heti egy étterem, mindig a legdrágább és legmenőbb aktuális telefon), és nem valami őrültmenő szakma elsőrangú képviselője vagy odakint, amivel itt is te lennél a császár (miért érzem azt, hogy ez eleve nem így van, ha kint dübörögne a szekered, akkor ugyan miért vágynál haza?!költői kérdés...) , akkor NE gyere haza (csak ahogy 1. kommentemben írtam, max. annyi időre, hogy magyar ízekkel töltsd meg a bendőd, meg feltöltődni), mert max. 2-3 hét után vissza fogsz úgyis menni, már ha a hazajövetellel együtt nem égeted fel a kinti hátországodat, ami nyilván van már valami (nem az utcán laksz, nem hajléktalannak mentél ki, van kajád, lakásod, tudsz fizetni rezsit... stb.)

Én 1 évet voltam kint dolgozni, februárban jöttem haza. Már nagyon vártam, jó újra itthon lenni. Igaz, én részben az egyetem miatt jöttem haza (az egyetemen maximum 1 évet lehet passziváltatni egyhuzamban), szóval még tanulok, van még másfél év belőle. Szeretnék itthon maradni, ha az embernek van egy kis kezdőtőkéje, nem hiszem, hogy olyan elviselhetetlen lenne itthon. A havi 220 ezer egy embernek (átlagos igényekkel) élhető összeg, főleg ha albérletet nem kell fizetni, de ha vidéken laksz már az is sokat jelent a bérleti díj szempontjából.

Amúgy az 1-esnek írom, hogy a honvágy nem igazán az, hogy nem tudsz magyar kaját enni. Vannak kint ilyen kis nemzeti boltok, ahol magyar, lengyel, román, szlovák, stb. termékeket árulnak. Nyilván ott sem kap az ember mindent, de azt az egy-két dolgot, úgy ahogy te is mondtad vittünk ki magunkkal egy-egy hazalátogatás alkalmával. Szóval nekem a kaja nem igazán hiányzott, mert volt, lehet kint is találni. A honvágy nálam azt jelentette, hogy hiányzott a családom, a társasági életem. Ezt nem tudod elintézni néhány skype-os beszélgetéssel, teljesen más, amikor hétvégén átugrasz az unokatesódékhoz sütögetni vagy valami. Plusz az egyetemen én hozzászoktam ahhoz, hogy haverokkal hetente akár kétszer-háromszor is kimozdulok (nem ilyen ivós bulikra gondolok), ez pl. nagyon hiányzott. Barátkoztam én kint is munkahelyen, de az más volt, többnyire nem is az én korosztályom volt, nem jártam el szinte sehova, és amúgy is egy más nemzetiségűvel, amikor mindketten küszködtök az angollal nehéz beszélgetni. (Én is gyárban dolgoztam, voltak ott az angolokon kívül portugálok, lengyelek, litvánok, stb. Volt, aki jobban beszélt nálam angolul, volt aki még annyira sem mint én.)

Szóval szerintem nagyjából értem, hogy mit érzel, Kérdező. Voltam hasonló helyzetben, az 1 év elején gondolkodtam azon, hogy befejezem az egyetemet és után majd még visszamegyek Angliába pár évre, de már így az 1 év végén nem hiszem, hogy megéri, a pénz nem minden. Nagyon hiányzott az itthon maradt családom és a baráti köröm. Sok barátomtól eltávolodtam, nem olyan ez, hogy ott folytatjuk ahol abbamaradt, sok kapcsolatomat újra kell építenem. Aki 1 évvel ezelőtt határozottan a barátom volt, most majdhogynem csak egy haver/ismerős.

23/N

Dehogy mennék haza. :)

Ha fizetnének sem.

Kérdező: tanulni nem szégyen, és soha sem késő. Ha úgy érzed, megaláznak, és ezt nem bírod elviselni, akkor bizony az, amit te odakinn csinálsz, nem nekedvaló.

Tanulj ki becsületesen egy tisztességes szakmát (akár kint, ha van hozzá türelmed, időd és energiád, nomeg persze legeslegfőképpen pénzed), aztán maradj kinn, vagy gyere haza(itt olcsóbb azért szerintem a tanulás), tanuld ki itthon, és utána menj vissza.

Szerintem amúgy időnkénti ingázással a legnagyobb honvágyat is le lehet küzdeni... tanulással pedig ki lehet lépni a megalázó munkakörökből...

Itt csak véleményeket fogsz kapni. Igazából ezt tényleg neked kell eldöntened. :)

A pénz tényleg nem minden. DE TÉNYLEG NEM. Viszont jó, ha van. Neked kell mérlegelni, hogy mi fontos, mi lenne fontos az életedben. Azért külföldön is keményen meg kell dolgozni a pénzért, persze. Mindennek ára van, ahogy a pénznek is.

Én 1,5 év után hagytam ott egy irodai munkát (képzés volt). EGYENLŐRE. Én se tudom, vissza megyek-e mégegyszer külföldre. De én más vagyok. Nekem itthon sem jobb. Csak az nyugtat meg, hogy legalább a "családommal" vagyok. Ne menjünk bele... A lényeg még, hogy értelmesen írsz, értelmes embernek tűnsz. Valóban azt kellene még eldöntened, hogy szeretnél-e szakmát kitanulni? Pl. egy versenyképes szakmával egyéni vállalkozóként itthon is simán tudnál boldogulni szerintem, mert itt is szakember hiány van.