Veletek is előfordul, hogy nem ismertek meg valakit az utcán, ha szembejön? Akár közeli ismerősöket, munkatársakat.
Velem rendszeresen előfordul.
És utána a fülembe jut a panasz, hogy én nem szoktam köszönni, ha találkozunk az utcán.
Pedig nem is szándékos, egyszerűen csak ilyen vagyok. Belefeledkezem a gondolataimba, és akkor nem veszem észre, hogy mi van körülöttem.
Én gyakorlatilag bárki mellett képes vagyok így elsétálni.
36N
Már elsétáltam így a saját anyám mellett is az utcán. :D Én is ilyen vagyok.
Olyan jó, pihentető dolog elmerülni a saját gondolataimban, rendesen kikapcsol. Van így is elég dolgom az emberekkel, nem majd még az utcán is őket fürkésszem. Aki ezt nem érti meg, azzal nem tudok mit kezdeni.
#6, 80%-os de jól leírta.
Alapból imádok a gondolataimba merülni, így is túl kevés erre a lehetőségem.
Az emberből már a munkahelyen túl sok, eléggé csapatmunkát igényel a meló ha momoton is, kint a folyosó is tele van, otthon a házban is jópofizni kell, mert mindig van valaki, amikor hazaérek.
A városi életmód se való nekem ezzel a nagy tömegnyomorral.
Frasztó és nem érdekel más embereket figyelni, sőt, ha én utálom, ha bámulgatnak.
Szóval elgondolkozom és csak azt nézem kb, hogy ne üssenek el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!