Miért nehéz elfogadni szubjektív témákban a vélemény különbséget? Veled is előfordul, hogy azon kapod magad, hogy a "semmin" vitázol?

Életem az egyik lakótársammal. Bár ő objektív dolgokon is vitázik, mert nem hiszi el, hogy az úgy van, és nem úgy, ahogy ő elképzeli.

Egyébként általában kerülöm a vitákat, véleményem van, de azt is tudom, hogy vannak, akik még nálamnál is érzékenyebben reagálnak a dolgokra.

"Vita"

Remélem érted a célzást.

Hát szó szerint még ovis koromban is tudtam a vita alapszabályait követnj szóóval..

Amit más országokról állítanak az emberek, ritkán igaz, de ez tényleg tipikus magyar szokás, vagy maximum kelet-európai. Ausztriában összeszorozva sem találni annyi kötekedő embert, mint nálunk, sőt déli országok még elfogadóbbak. Ott egyszerűen nem szokás - és egyébként tényleg pofátlanság - az, ha valakinek a nézőpontját, véleményét, élményeit vagy döntéseit elkezdjük támadóan kritizálni, esetleg beleokoskodni. Mindenki a saját életét éli, mindenkinek megvan a saját értékrendje, saját döntései, saját élményei. Senkinek nem tisztje ezekbe beleszólni, beleokoskodni.

Szóval én is elég nehezen veszem ezeket a magyar ismerősöktől, rokonoktól. Itt mindig mindenki olyan okos, hogy meg akarja mondani, hogy éljek, hol éljek, hol dolgozzak, milyen autóval járjak (sőt le is szólják azt, amit van), házat vagy lakást vegyek-e, otthon főzzek vagy étterembe menjek. Ki nem állhatom, menekülök az ilyen emberek elől. Annyit tanultam egy kommunikációs könyvből, hogy ha valaki nekiáll számonkérni, miért így élek, miért úgy döntöttem...stb., akkor már nem magyarázkodásba kezdek, mint valami tinédzser, hanem visszakérdezek neki valami jót (pl miért nem adom el az autómat, erre én: és te miért nem adod el a tiédet?), ezzel gyakran ki tudom védeni a támadásokat.