A mai huszonévesek hogyan tudják megoldani a különköltözést? Honnan van ennyi pénzük?

1.Szülõk segítségével.

2.Hitel.

3.Ki mennek külföldre, pár évig ott dolgoznak,sok ilyen embert ismerek akiknek így sikerült.

Sajnos más lehetõség ebben az országban nincs.

Azt látom, hogy igazán egyenesben azok vannak, akiknek a szülei vettek házat. Másik lehetőség, hogy két, relatív jól kereső ember hitelre tudott házat venni, persze ahhoz megint kell önerő is.

Hitel nélkül, hacsak nem nyúlnak a tutiba akkor esélytelen, hiszen tízen-húszon milliókat kell összeszedni.

Viszont albérletben, két relatív normális fizetéssel már el lehet lenni. Persze, nem saját lakás, másnak kell fizetni, de legalább önállónak érzi magát az ember.

Én magam sem látom amúgy rózsásan a helyzetet.

- Minimálbéres bejelentés, hitel esélytelen.

- Családban sincs senki, akinek a nevére lehetne hitelt felvenni. Nem is kérném rá őket.

- Lakásárak egyre nőnek.

- Évek óta nincs párom, és ahogy elnézem nem is lesz, így egyedül kell helytállnom.

Lassan 30-hoz közeledve két dolog között őrlődöm.

Maradjak szoba bérlésnél, ahogy eddig. Akkor magánélet zéró, önállóság érzet szintén, maximum egy matracot tudok biztosítani ha jön valaki látogatóba. De legalább viszonylag magas összeget spórolok, de így is évekig kellene még gyűjtenek a jelenlegi árakhoz mérten is.

Vagy másik opció, hogy feladom azt, hogy saját lakásom legyen valaha is. Viszont akkor ki tudnék venni egyedül egy nagyobb albérletet, ahol nem egy 7 nm lyuk az "otthonom", nem kell senki idegent kerülgetni, tudok vendéget fogadni. Vagy akár csak van egy vendég szoba ha jönnének hozzám rokonok pár napra.

7# Soha se mond hogy soha, egyébként a helyedben meg tanulnák németül vagy angolul és ki mennék pár évre ausztriába, hollandiába esetleg írországba és gyûjtenék pénzt, aztán haza jönnék abból már vehetnél lakást stb..

És ki tudja az is lehet hogy külföldön találkoznál az igazival akivel boldog lehetnél.

Ki kell szakadni a komfortzónából, nem azon kell szomorkodni hogy sose lesz lakásod ha nem tenni érte hogy végre legyen.

Sajnos ebben az országban soha se tudom össze szedni azt a pénzt amire szükségem lenne, kivéve ha 10-15-20 évig kenyeren és vízen élnék és semmire sem költenék, nõvéremék ezt csinálják, igaz õ életük de én a helyükbe ki mentem volna külföldre pár évre, tudom ott sem könnyû de ott össze lehet szedni rá a pénzt, mivel látom hogy milyen rossz nekik, meg úgy átlagban sok embernek így én és még sokan mások arra jöttem rá hogy ki kell menni külföldre pár évre, hogy össze szedjük azt a bizonyos pénz összeget, én is ezt fogom tenni 2-3-4 év alatt össze lehet szedni és nem kell 10-15-20 évig szomorkodnom és kenyeren és vízen élnem, jelenleg most kezdem el a németet tanulni aztán majd az angol, aztán irány ausztria, hollandia vagy lichteinstein esetleg írország.

Ebben az országban az tud csak rendesen félre tenni akinek hiány szakmája van és jól meg is fizetik,gondolom ezt te is tudod, de hát sosincs késõ semmihez csak el kell kezdeni végre, eddig nem nagyon életem,féltem vagy nem tudom, de mostmár rá jöttem arra hogy ha valamit szeretnék azért tenni kell nem szomorkodni és el könyvelni magamat, igaz még csak 20 éves fiú vagyok de most azon is dolgozom hogy végre férfi legyek, mert eddig ez sem sikerült de majd most fog, boldogan és pozitívan teljesítem az össze célomat, mert az ember bármire képes csak akarni kell és tenni érte, sok sikert és kitartást.