Szerintetek melyik korszak a legszebb egy ember eleteben?

En is 30 vagyok es most erzem magam a legjobban. Vegre tul az iskolakon minden olyan kotelezettsegen amin nem valtoztathattam. Most azt dolgozom amit szeretek, annyit keresek amennyibol baromi jol elek es en vagyok A Felnőtt! Allati jo erzes ilyen szabadnak lenni.

Mas szempontok szerint a gyerekkor is hianyzik. Attol fugg hogy mit vizsgalunk tulajdonkeppen eddigi egesz eletem allati jo volt. Ha most meghalnek is azt mondanam hogy szerencses voltam vilag eletemben, jo helyre szulettem es mindig jol alakultak a dolgaim. Remelem ez a tendencia folytatodik! ;D

Nekem az egyetem, 20-23 éves korom között.

Büfészak volt és máig ennek iszom a levét adatrögzítőként.

De abban az időszakban sokat sportoltam, önkénteskedtem (pl állatotthonban is, kutyák között), otthon laktam, így egy rakat pénzt félretettem és a hobbimhoz tudtam drága eszközt vásárolni.

Kipróbáltam új dolgokat, utat szerveztem Bécsbe, két napot voltunk ott barátokkal.

Túráztam, kirándultam.

Nem utolsó sorban ismerkedtem, sok randim volt és életem első és eddig egyetlen komoly kapcsolata is egyetem alatt kezdődött.

Mindemellett 4-5-ös tanuló voltam.

Tehát kimaxoltam ezt a 3,5 évet.

Mire betöltöttem a 24-et, addigra nagyon kemény dolgon voltam túl, amit senkinek se kívánok.

A felnőttkor számomra eddig emészthetetlenül nehéz.

Munka, tanulás, belerázódni a felnőtt dolgokba stb.

Másodikként az ovit mondanám.

Csak akkor még nagyon bennem voltak az Anyámtól babakoromban szerzett traumák. Pl nem értettem a szeretet, nem éreztem mások szeretetét, sőt... Szerintem én se szerettem. Elvoltam a magam által kreált világomban.

Egyébként az ovikort mondanám, játék, álmodozás. Bár a maguk szintjén ez se gondtalan ám! ;)

17 vagyok, de vágyom már arra, hogy külön menjek, saját magam legyek.

Az egész gyerekkoromtól mostanáig sem találtam meg magam, rengeteg rossz volt, sosem voltam igazán boldog gyerek, a tinikorról ne is beszéljünk egy káosz az életem jelenleg, se barátok, se család, nincs akivel megbeszélhetném a dolgaimat.

Ha egyedül élnék saját lakásban és csak a munkára kellene figyelnem, akkor tarthatnék kisállatot és otthon biliárdozhatnék és sakkozhatnék magammal szabadidőmben:)