Legszebb korszak a babázásban?

Nekem egyik sem igazán :(

Mindegyik szakasz nehéz a maga módján.

Az utolsóval értek egyet:)

A nagy lányom 3,5 a kicsi 16 hónapos. Szeretem a "nagy" a humorát, a szépségét, a nagylányosságát, az eszességét az önállóságát, imádok vele összebújni nem szeretem a nyafit, a hisztit, az ellenkezést:)

A kisfiam 16,5 hónapos, szeretem ahogy totyog, ahogy kacag, ahogy kacsint, és huncutol:) nem szeretem az önveszélyességét, illetve ő most kezd belépni a hisztikorszakba:)

Egyébként nem lesz több babánk -sajna- így igyekszem jobban kiélvezni a kicsi babakorszakát, mert tudom hogy iszonyat hamar vége lesz.. Tudom mi vár ránk, nem várok semmit, élvezem azt ami van:)

Szerintem a legszebb korszak 1 éves kortól van (most 27 hónapos már a fiam), valahogy a "babás-karonülő" korszakról így utólag sem szépültek meg az emlékek. Most jön a második baba nemsokára, de az első hónapoktól azért tartok nagyon.

Amikor már önállóak egy kicsit, egyedül próbálnak dolgokat csinálni, kezdenek beszélni, huncutkodnak, hisztiznek is persze, akaratosak, puszit adnak, átölelnek....ezek az élmények nekem sokkal szebbek, mint amikor még csak sírnak-ciciznek-ölben jó csak nekik, nem tudják elmagyarázni mi fáj, mi a baj, mit szeretnének: én ezekkel a dolgokkal nagyon tehetetlennek éreztem magam, mert "beteges" volt a fiam, korán jöttek a fogai, sokat sírt, és sokszor nem tudtam miért sír, a karomban sem tudtam megnyugtatni, ez számomra nehéz időszak volt.

Tényleg minden kornak megvan a szépsége, mert mindig másra lehet rácsodálkozni, hogy milyen szép, ügyes, okos, stb... Minden újdonság egy csoda, amit megtanul. :)

De ezen túlmenően, a lányom most 1,5 éves. És most érzem leginkább, hogy milyen szuper vele az élet. Egyre önállóbb, de mégis egyre jobban imádom, egyre ügyesebb, szabadon, ügyesen mozog a világban, kézen fogva sétálunk az utcán, a megszokott útvonalakon Ő vezet, ismeri a járást. Elkezdett beszélni, könnyedén megérteti már magát, nincsenek már olyan sírások, amiket fogalmam sincs, hogy miért vannak. És a szeretetét és ki tudja már fejezni, és ez csodálatos érzés!

Persze az akaratossága hisztijei nehezebbé teszik az életet, de engem nem zavar, mert mindent felülír az, hogy egyébként milyen csodálatos :)

És egyre több szabadidőt enged nekem is...

Szóval nekem ez a kedvenc korszakom...eddig :)

néha azt várom,hogy legyen 3éves,hogy mehessünk,csavarogjunk,felfedezzük a világot-megbeszéljünk mindent,mi "csajok"-de tudom,hogy vissza fogom sirni ezt az édes babázós korszakot-most 3hónapos.

minden szép-imádtam terhes lenni,az emberek olyan kedvesek voltak.a kórházi 3nap-és az itthoni első-összerázódós hónap kivételével minden nagyon szép-és jó.minden nap történik valami új.az első mosoly,hangos kacarászások-élvezz ki minden percét-soha nem jön vissza az a pillanat.ha meg nehéz-gondolj arra,h ez is egy mérföldkő az életében.