Melyik volt a legszebb/legnyugodtabb korszak babátokkal?

Lassan 2 és fél éves gyermekemnél még nem jött el a könnyebb idő.Sajnos ő is nagyon problémás baba volt, 2 éves korára is az maradt, ahogy írtad, most a dackorszak miatt, és még mindig 2-3 alkalommal kel éjszakánként...

A kisebbik gyerkőccel ezerszer könnyebb minden, tényleg csupa-csupa boldogság,csak a naggyal való "harcok" nehezítik meg a mindennapokat.Főleg amióta megszületett a kistestvér is.

Az első hónapok. Addig, amíg meg nem tanult magától helyet változtatni. :-)

Újszülöttként, csecsemőként egyik gyerekemet se nagyon hallottam sírni, ettek, aludtak, ébren mosolyogtak, gügyörésztek, édesek voltak. Amikor megtanultak önállóan közlekedni, na onnantól nem győztem a nyomukban lenni. Igaz, sokat segített a babarács a szobájuk ajtaján, így volt bőven helyük mozogni, de veszélyes dologba nem tévedhettek.

A legnehezebb talán az az időszak volt, amikor a kicsi is elindult (11 hónaposan) a nagyobb meg még a 3 évet se töltötte be, nagyon akartak együtt játszani, a kicsi mindenben utánozta a nagyot, így borzasztóan kellett figyelni, nehogy bajuk essen. Aztán pár hónap múlva, ahogy egyre értelmesebb lett a nagyobb, úgy lett egyre könnyebb. Ma már (4 éves lesz a nagy, 2 éves lesz a kicsi augusztusban) órákig eljátszanak anélkül, hogy bármi probléma lenne velük. 35 hetes vagyok a harmadikkal, remélem, olyan nyugis időszak következik megint, mint amit már megszoktam. A nagyokkal már nincs baj, egy újszülöttel még nincs. :-)

Legnyugisabb időszakról én még nem beszélhetek ...

De a legszebb, az egyértelműen az a finom újszülöttkor :-)

Az én Fiam sosem volt az a nyugodt, kiságyban tartható, bárhová letehető baba, másfél óránként cicit igényelt éjjel-nappal, mindig is ölbebaba volt. De az a szigorú, bölcs újszülött-tekintete, az ökölbeszorított keze még éjnek idején, az ágy szélén dülöngélve-szoptatva is meghatott, és már akkoriban tudtam, hogy ez bizony hiányozni fog :-)

Most már 13 hónapos, de még most is úgy írom ezeket a sorokat bal kézzel, hogy a cicimen alszik :-)

Talán ha már képes lesz komolyabban eljátszani egyedül, valamivel könnyebb lesz. Ráadásul a Fiam még nem jár önállóan, viszont csetlik-botlik, felborul mindenhol, állandóan rettegek, hogy összetöri magát.

Jó volt az az újszülöttkor, igaz, ordított, ha letettem, de legalább biztonságban tudtam, amíg elrohantam vécére ... Manapság ez is probléma.