Mi lehet annak az oka, hogy valaki nem izgatott, vagy nem szereti a karácsonyt? Valami pszichológiai, vagy trauma érte, vagy csak simán magányos?

Én utoljára kisgyerekként örültem neki, mikor tényleg meglepetés volt az ajándék és izgalmas a fadíszítés, volt egy hangulat.

Ami nekem igazán tönkreteszi, azok a rokonok.

Régen összeültek, és beindult a politizálás, beindult az egymás túllicitálása. Én meg kaptam a kényes kérdéseket, mint a "és barátnőd mikor lesz már?" "mikor diplomázol le?" "mikor kezdesz már dolgozni?".

Érdekes, mióta dolgozom és elég jól keresek, megszűntek az ilyen fajta "rúgjunk a földön fekvőbe" kérdések.

Ráadásul alapból számomra a rokonok nem családtagok, csak idegenek. Egy évben 1-szer ha beszélek velük, ehhez képest úgy tesz mindenki, mintha ismernének, tudnák "mi a jó" nekem.

Legfőbb tényező, hogy én világ életemben magamnak való, otthon ülős "magányos farkas" voltam. És ez az, amit soha, senki nem volt képes felfogni és tiszteletben tartani.

"El kell menni"... Még jó, hogy már felnőtt ember vagyok, és lemondhatom ezeket. "Jó az, ha jóban vagy a rokonokkal" ... Bizonyos politikai körökben ez igaz. Az én rokonságom nagy része csak suttyó, kerülendő emberekből áll, vagy olyanokból akik teljesen mások mint én.

Egész ajándékozás is kicsit olyan muszáj mert alapon megy. Szűk családomnak igyekszem kitalálni valamit, vagy megkérdezem, mire lenne szükség és ilyenkor megvesszük.

Meg azt vettem észre, hogy mintha nem is ismernének, és kapok valami tök felesleges dolgot, csak hogy legyen ajándék. Így legtöbb esetben én magam ajándékozom meg úgymond, megveszek valamit amit régóta halasztok, például telefon volt 2 éve, vagy hobbimhoz dolgok.

1. Nem vagyok vallásos, semmi közöm semelyik keresztény ünnephez (és mielőtt valaki szóba hozná a napfordulót, ahhoz sincs közöm, mert a rövid nappalokat szeretem).

2. Teszek a kötelező ünnepekre. Akkor adok ajándékot, amikor akarok, annak, akinek akarok. Akit szeretek, azt egész évben szeretem, akit nem, azt azon a két napon sem.

3. Az előző pontból adódóan nálunk rendkívül kínos légkört okoz a kötelező ajándékozás, amit valójában mindannyian utálunk, valaki mégis mindig ragaszkodik hozzá, hogy aztán legyen min megsértődnie.

4. Utálom a tradicionális "ünnepi" fogásokat, a zenéktől is kiütéseket kapok, mióta az eszemet tudom.

5. Szeptembertől januárig MINDEN tele van ízléstelen, ocsmány giccsel, akármerre nézek. Nyugodt bevásárlásra semmi esély, nem mellesleg nagyon sajnálom azokat a bolt dolgozókat, akik kötelesek napi tíz órában hallgatni a Csendes éjt, ez szerintem kimeríti a kínzás fogalmát.

6. Ugyanebben az időszakban nagyjából minden nap, úton-útfélen számon kéri rajtam egy vadidegen, hogy miért nem szeretem azt, amit ő imád. Nem lehetne szó arról, hogy legalább most az egyszer mindenki megtartsa magának ezt a vádaskodó hisztit? Szeresse a karácsonyt bárki, érdekel is engem, csak ne tolja az arcomba és ne kényszerítse rám. Én sem várom el senkitől, hogy megünnepelje azokat az évfordulókat, amiket személy szerint fontosnak tartok, ugyanis nekem ezek számítanak, nem a naptári ünnepek.

És persze a tömeges famészárlást is ellenzem.

Jaj, az én kommentem félreérthető, nem én maradtam egyedül a rokonok által, hanem hogy most ninc spárom, de a rokonság ettől függetlenül a családommal se tart már olyan kapcsolatot.

Viszont ebben mi lepontozni való volt?

Én személy szerint azért gyűlölöm a karácsonyt, mert 2 hónappal korábban kipakolnak minden ezzel kapcsolatos dolgot, ajándéktárgyakat,díszeket, hogy csak azért is vedd meg, pedig az ünnepnek nem ez lenne a lényege.

Az lenne, hogy szeressük egymást a családdal.

Ehelyett ez lesz a 4. Év, hogy itthon egyedül átalszom az ünnepet:)