Más is felismerte már az állatfüggőséget mint pszichológiai betegséget?

ELŐFORDUL, de nagyon RITKA a valóságban.

Sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen "ráhúzzák" az emberre olyanok, akiknek más az értékrendje.

Pl. egy ismerősömnek van két gyereke, állat sosem volt a háznál, és el sem tudja képzelni, hogy mi motivál valakit gyerektartásra. Ő mindig azt hangoztatja, hogy az állat csak (és kizárólag) gyerekpótlék.

Én sem szólok bele abba, hogy más hogy éli az életét, más milyen jogon teszi meg velem ugyanezt???

Én ilyennel még nem találkoztam.

Ellenben több olyan embert is ismerek, akinek van 2-3 jó barátja, de nem játssza az eszét a hatalmas haveri körével, és vígan elvan szingliként, mert szeret egyedül élni. Van, akinek van állata (és az nyilván sokat beszél róla... Ahogy én is rengeteget beszélek a munkámról, hobbimról, páromról, azokról a dolgokról, amiket szeretek), és van, akinek nincs.

Egyik ilyen ismerősöm a hatvanhoz közelít, ráadásul nő, de még mindig nem bánta meg, hogy az egyedülálló életet választotta. Viszont azok az emberek, akik számára elképzelhetetlen, hogy valaki ne a társadalmi normák szerint éljen, de titkon ők is vágynak a szabad, független életre, gyakran kérdőjelezik meg az ilyen emberek boldogságát csak azért, hogy betonbiztossá tegyék a saját döntésük nemlétező helyességét.

U.i.: nincs állatom.