Van itt olyan aki utált tanulni mégis diplomás lett vagy megvalósította magát? Be nőtt a feje. Siker sztorikat várnék

Nekem maga az egyetem volt a motiváció, mert ott olyan tárgyak voltak, amik érdekeltek is, nem a kötelező gimis alaptanterv amit lenyomnak a torkodon akkor is, ha nem érdekel.

Mivel az egyetemet te választod (jó esetben), ezért olyat tanulsz, ami érdekes számodra (jó esetben).

Nekem ez elég volt ahhoz hogy a köhögős középiskola után (se emelt, se nyelvvizsga semmi nem lett) egy kifejezetten jó értékelésű diplomát szerezzek.

Persze, a pontok erősen meghatározták az egyetemválasztást, ha visszamehetnék, jobban ráfeküdnék a gimi végére is.

Nem kimondottan sikersztori de kb igaz rám. Én sose voltam jó tanuló, lusta nem voltam de hiába tanultam viszonylag sokat, rosszabb jegyeim lettek mint az osztálytársaimnak. Az egyetembe azért belevágtam, nem szoktam a döntéseimet túlbonyolítani, szóval ilyen miért ne alapon. Műszaki területre mentem, mert a fizika volt a kedvenc tárgyam, az emelt se sikerült annyira rosszul belőle. Az egyetem első féléve még tűrhető volt, nem volt olyan sok tárgyunk, így is sokan kibuktak, de ahogyan teltek a félévek egyre többet kellett tanulni ami nekem az agyamra ment és UTÁLTAM. Még visszagondolni is szörnyű amikor vizsgaidőszakban reggeltől estig heteken át bújtam a tankönyveim. Néha már úgy éreztem ennél még a halál is jobb :D ami persze erős túlzás. Csak volt úgy az ember hogy a plafont is érdekesebb bámulni. Végig az motivált az egyetem alatt, hogy ha elvégzem olyan munkám lesz ahol 8 óra után már nem várnak el semmit, én pedig kiélvezhetem a szabadidőmet. Ez eddig 100%-ig be is jött. Az egyetemen szét tanultam az agyamat minden kettesért, jóval többet tanultam mint olyanok akiknek 4-es 5-ös átlaguk volt de nem érdekelt, időben el akartam végezni és túl akartam lenni rajta. El is végeztem csúszás nélkül, ami az én szakirányomon elég ritka. Államvizsgán 3 gyerek volt rajtam kívül akivel egyszerre kezdtünk, a többiek mind buktak valamiből. Most olyan helyen dolgozom ahol munkaidő után 99%-ban teperek haza. Extrém bonyolult dolgokat nem csinálok, szóval nem keresek olyan hihetetlenül jól, de már most többet keresek (minden tapasztalat nélkül) mint az átlag magyar. Ha feljebb akarok jutni ahhoz viszont valszeg munkahelyet kell majd váltanom, határ a csillagos ég, szorgalom kérdése...

De a lényeg az a hű de nehéz ""felnőtt"" élet. Kétszer-háromszor annyi szabadidőm van mint egyetemistaként, van pénzem olyan munkával ami eléggé emberbarát (egy irodában rajzolgatok kb, meg doksikat rakok össze, szinte soha nem kell sietni semmivel).

A legtöbb gyerek nem tanulni nem szeret, hanem az iskolát. Mert hamar rájön hogy nem az életre nevel. Az iskola ugyanugy a hatalomgyakorlás eszköze. A felnőssz és gyerekeid lesznek, akkor majd megtalálod és meglátod hogy mit és hogyan kell megvalósítsad magad.

A tanulás, a tudás és az állami elismerés föld és ég.

Az állami elismerés megszerzése nem feltétlen a tudással, a hasznosítható tudással függ össze.