Mitől van rossz érzésem az erdőben?

Velem volt már, de én nem vagyok gyakorlott erdőjáró. De múltkor bizonyos romokat kerestem egy erdőféleségben egyedül, és azon kattogtam, hogy nem-e figyel/követ valaki/valami.

Szerintem normális ha néha így érez az ember. Főleg ha esős, ködös idő van. Lehet, hogy az evolúció építette belénk ezt a félelmet, hogy legyünk óvatosabbak, ha rossz az idő, sőt a legjobb, ha ki sem bújik ilyenkor az ember az odúból. Csak azóta eltelt párezer év, megváltoztak a körülmények, bár esős időben még mindig több a baleset.

Túl sok medvés, vaddisznós hír volt a médiában. Akaratlanul is megfordul az ember fejében, mi lesz ha összefutunk. 2 éve egy ismerősömet nézte ebédnek egy róka a Pilisben. Volt meglepi!

(Különben az „erdőfób”-ra van szakszerűbb kifejezés is: létezik olyan, hogy hülofóbia, sőt olyan is, hogy nüktohülofóbia (amikor csak akkor fél az ember az erdőben/től, amikor épp sötét van arrafelé). És (távol álljon tőlem, hogy a fejedhez vágjam: pszichés problémáid vannak, csak épp nem akarok még formailag sem offolni) ilyen típusú neurotikus viselkedésformák jelentkezhetnek egy adott életszakaszban anélkül is, hogy korábban bármi jelét tapasztalta volna az ember annak, hogy az ERDŐ GONOSZ!!!! Szóval végső soron lehetsz akár hülofób is.)

Ez bizony komoly erdőfóbia.