Mit kezdjek azzal, hogy úgy érzem, elvesztegetett idő minden perc, amit munkával töltök?

Itt most arra munkára gondoljatok, amit a munkahelyen végzek. Pedig igazából jelenleg nem is rossz a hely, ahol dolgozom, mégis hiányzik az az idő az életemből, amit elvesz tőlem. A munkámért kapott pénz nem kárpótol, és nem is tesz boldoggá. Viszont az önpusztítást - mondhatni - mesterfokon űzöm, mert alig alszom, hogy "visszaszerezzek" valamennyit az elpazarolt időmből.

Szívem szerint elhúznék vidékre, hogy magamra dolgozzak, magamnak termeljek, ne másoknak adjam el az időmet, energiámat, tudásomat. Ebben viszont a férjem nem partner, meg ugye gyerek is van, aki lassan iskolás korú, nem biztos, hogy jól járna, ha mindentől messze költöznénk. Főleg, hogy megszokta és szereti a nagyvárosi nyüzsgést.

Van ebből kiút? Vagy én vagyok defektes? A hobbijaimból nem tudok megélni, megutálni meg nem akarom őket. Se azáltal, hogy kényszerré válnak, se azáltal, hogy bár csinálom őket, de éhen halok mellettük. Azt már nem is kérdezem, hogy hogyan lehet megszokni azt, amit 35 éves koromra sem sikerült. De ilyen helyzetben mégis mi a legjobb megoldás? (Az biztosan nem, hogy ne dolgozzak, mert egy fizetésből nem élünk meg. De a részmunkaidős állásokban kapott fizuk sem elegek.)