Melyik szeretted halála viselne meg a legjobban?

Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de leírom a történetemet.

Én elég későn születtem, olyan értelemben, hogy a szüleim már "idősek" voltak (40+). Egész gyerekkoromban attól rettegtem, hogy mi lesz ha elveszítem őket, bár akkor még nagyjából minden oké volt, de azért lelkileg már próbáltam felkészülni egész kicsi korom óta.

Aztán anyukám állapota egy éve rohamosan romlani kezdett, pár hónapon belül 2x is kórházba került. Az első helyen még tudták kezelni és nagyon lelkiismeretes volt a doktor, mert a gyógyszer adagolásban utólag is segített, telefonon bármikor hívhattam ha volt valami. A második helyen már más volt a helyzet, nem jöttek rá, hogy mi a gond vele, de hazaengedték, szóval itthon gondoztuk. Nagyjából 1-1,5 hónapot volt még velünk, de végül elhunyt.

A háziorvos már előre figyelmeztetett, hogy szerinte innen már nincsen felépülés, szóval tudtuk, hogy mire számíthatunk, de anyukám mindig próbálta a jót látni a dolgokban, mindvégig hitt abban, hogy fel fog épülni, ezért nem mertük megmondani neki, hogy mit mondott a háziorvos, nem akartuk felzaklatni. Akkor úgy éreztem, hogy jól cselekedtünk, de így utólag már mindent megkérdőjelezek.

Fontos volt nekem és nagyon megviselt a halála, magamba zuhantam és megváltoztam. Régen nagyon sokminden érdekelt, mindig megakartam váltani a világot. Most meg úgy érzem, hogy nem érdekel semmi és szarok a világra magasról. Mindig is zárkózott voltam és keményen dolgoztam, hogy letudjam küzdeni a zárkózottságomat, de ez nagyon betett nekem, szóval újra bezárkóztam, nem bírok nyitni mások felé.

Az egész fél éve történt, biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokminden fog változni és, hogy később könnyebb lesz, hiszek benne, hogy van fény ennek az alagútnak a végén.

Azt viszont nem tudom, hogy apukám halála mennyire és hogyan viselne meg, nem tudok fontossági sorrendet felállítani.

A testvérem és az anyukám már meghalt. A nővérem beteg volt, nem volt váratlan, de nehéz volt. Viszont ebbe anyukám belehalt fél év alatt.

Van még testvérem, de távol élnek, nem mindennapos a kapcsolatunk. A vőlegényem halàlát már biztosan nem élném túl.