Miért képtelenek egyesek megérteni azt, hogy aki napi rendszerességgel fogyaszt alkoholt az függő, vagy rövid távon az lesz?

Függő attól lesz valaki, ha nem tud valamit letenni, megszakítani, ha nem tud leállni, vagy ha mégis leáll, nem érzi jól magát, kívánja a függése tárgyát.

Csak mert valaki mondjuk megiszik egy pohár bort a vacsorához, az nem függőség, ha egyébként mondjuk nem zavarja, ha éppen kihagy egy napot vagy hetet, sőt, mértékkel állítólag a vörösbor még egészséges is.

Na, azért nem mindegy a mennyiség. Ha valaki például mindennap megiszik egyszer pl.: kupica vörösbort, azzal nem árt saját magának. Sőt, jótékony hatása van. Na meg, a gond akkor kezdődik ha anélkül létezni nem bír, nem bírja abbahagyni, elvonási tünetei lesznek. Ha anélkül is jól megvan, csak jót tesz neki, rutinszerű, de nem létszükséglet, azzal nincs semmi baj.

Egyébként meg ez a te véleményed, az enyém meg a fent leírtak. A függőség szerintem, a válaszadók és az összes tanárom (akik egészségügyisek) szerint sem ez.

A rászokás kockázata ennél azért bonyolultabb. Én pl. évek óta szedek fogamzásgátlót, amit azért célszerű pontosan betartani, de így is van, hogy elfelejtem bevenni valamikor, és akkor vagy van időm pótolni még 24 órán belül, vagy csúsztatok egy napot, pedig ez rendszeres, és azért már évek óta tart, szóval eleve a függésre való hajlam nálam hiányzik a feledékenységem miatt, ezért pl. más dologra sem tudok függő szinten rászokni. Esetleg van 1-1 időszakom, amikor valamit tartósabban csinálok, de ezt mindig borítja valami, még azt is, ami egyébként jó, mert pl. valamit változtatni akarok. Ilyen nálam mondjuk a sport, semmit nem tudok tartósan csinálni, ha nem viszek bele változatosságot, ezért én pl. többfélét sportolok. Gyerekkoromban a szüleim próbálkoztak azzal, hogy balettre járjak, vagy néptáncra, vagy zongorázni, egyik sem ment tartósan. Ők ebből azt vonták le, hogy hamar feladom a dolgokat, pedig akkor is csak a változatosság, a sokféleség hiányzott. Most erősítek, táncolok, spinningezek, futok... és mindet csinálom rendszeresen, mégsem érzem, hogy egyhangú lenne.

Függőségre sokkal nagyobb esély van olyan egyéneknél, akik hajlamosak a robot életmódra, vagyis, hogy mindig ugyanazt csinálják, mindig ugyanolyanok a napjaik, a heteik, a hónapjaik, az éveik, mindig ugyanaz a rutin, sose lépnek ki, sose változtatnak, mindig lehet tudni, mi lesz a vasárnapi ebéd, a karácsonyi menü, a nyári program, ezekbe persze belefásulnak, és valami pótcselekvéshez nyúlnak, ilyenkor jön az alkohol, a dohányzás, az evés mint hobbi (és ennek következtében az elhízás, vagy emésztőrendszeri betegségek, ha valaki nem hajlamos hízásra), a szerencsejáték függőség... stb. És ugyanezeket a robot életet élőket kergeti a függésbe egy váratlan helyzet, munkahelyi leépítés, betegség, haláleset, baleset... stb.

Mert aki eleve változatosan él, az hozzászokik a változásokhoz, az nem roppan össze, ha munkát kell keresnie (persze, akkor is megvan a bosszúság, de nem veszi át az uralmat), keresi a megoldást, ha beteg lesz, vagy balesetezik, van, aki fél lábbal végigmegy egy akadályversenyen... stb.

Nem tudom, érted-e.

„Ellenben ezen az oldalon rengetegen érzelmi alapon gondolkodnak” – úgy látom, te is.

Az alkoholizmus (alkoholfüggőség) nem szokást, hanem kényszert jelent. A kettő még az alkoholnál sem feltétlenül ugyanaz. Alkoholista az, aki kényszeresen iszik; attól függetlenül persze, hogy érzékeli-e a kényszert. Természeten az is lehet alkoholista, aki gond nélkül megállja egy hétig, ha muszáj, de normálisan mégis minden este a pohár mellett találja magát.

Abban igazad van, hogy nagyon sokan nem veszik tudomásul az alkoholizmust, amíg nem elég súlyos, és az is igaz, hogy meglepően kis fogyasztással is lehet valaki alkoholfüggő, de milyen alapon akarod kikiáltani, hogy pl. aki minden hétvégén piálni szokott, az csakis kényszeresen csinálhatja? Az kell ehhez megérteni, hogy mivel az alkohol első körben pszichés függőséggel „hódít”, nem léteznek és nem is létezhetnek fekete-fehér szabályok arra, hogy mikor kezdődik az alkoholizmus. Ismerek olyat, aki fél évig heti 3-5 este bevodkázott, és amikor megszűnt a párkapcsolati problémája, akkor úgy tette le azonnal, hogy nem is hiányzott neki.

Amúgy „érzelmi alapon” komolynak hangzik, hogy 89 milliárd ment el töményre, de tudod, hogy ez fejenként alig 10e Ft? Ami tavaly a legeslegolcsóbb (!!) töményekből is kevesebb, mint 3 litert jelentett? (Persze csak bizonyos boltokban, 0,7-1L kiszerelésekben! Kocsmában és/vagy kevésbé rossz italokból rögtön sokkal kevesebbet!) Tényleg azzal akarod illusztrálni az ország alkoholproblémáit, hogy átlagban 1,5 liter töményet ittunk egy egész év alatt? Mert ha ez jellemezné a helyzetet, akkor elég jól állnánk :)

Nagyon sarkítasz, kérdező. Régen a parasztok minden nap megitták a boradagjukat, mégsem lett mindenki alkoholista. Százalékos arányban pontosan ugyanannyian lettek, mint ma.

Az alkoholizmust egy génhiba határozza meg, s jószerivel az első elfogyasztott ital határozza meg az illető további sorsát. (Nézd meg pl az eszkimókat.)

Én alkoholista vagyok. Igaz, hogy 27 éve absztinens, de ez a tényen mit sem változtat. Ha inni kezdenék, hamarosan megint e lejtőn találnám magam. És ezt nem lehet az akaraterő hiányára fogni, hisz 27 éve önerőből tettem le a poharat, és a cigit egy időben.

Függők onnantól vagyunk, ha ennek valami káros hatása van hosszú távon és mégsem tudunk leállni vele. Teljesen igazad van benne, hogy a napi ivás már erősen ebbe az irányba mutat. Itt van Demetrovics Zsolt addiktológus videója a témában. Az ország egyik legnagyobb szakértője:

https://www.youtube.com/watch?v=m4lz7R1rP5M&index=1&list=PL4..