Magányos fiúk ti hogy érzitek magatok?

Először megválaszolom neked a leírásban szereplő kérdéseidet.

-Nem, de nem is igazán kerestem.

-Nem, de kívülállónak igen.

-Nyilván volt, hogy haragudtam olyas valakire aki megbántott, de jelenleg többnyire üresség van bennem.

-Igen, számtalan emberben csalódtam nemtől függetlenül.

-Nem csalódtam az életben, csak rájöttem, hogy az élet nehéz és javarészt szomorú amit egyedül nehéz túlélni de, egy szerelem vagy normális család könnyen be tudja aranyozni a hétköznapokat. Magamban nem csalódtam.

Közönyösnek és üresnek érzem magam.

igen

igen,igen,nem

nem,nem

sajnos nem egyszer

igen és igen

Igen, csalódtam az életben. Azt hittem valami jó is jut belőle.

Igen, csalódtam a lányokban. Utálom mindet, önző, felszínes, egoista, kegyetlen és torz értékrendű az összes.

Volt bennem harag, de már inkább csak szomorúság és beletörődés van.

Már nem érzem magam kisebbrendűnek. Teszek mások véleményére magasról.

És már nem keresek, mivel igen, belefáradtam. Semmi értelme.

Nem mondanam, hogy gond lenne. Persze, csalodtam, hatalmasat egy lanyban, akit evekig szerettem. Duhos voltam, magamra is es masokra is. De azota rajottem, hogy ezt nem szabad eroltetni. Nem szabad csak azert baratnot keresni, mert kapcsolatot akarsz, eppen forditva. Ha tetszik valaki, vagy szerelmes vagy, akkor jo a kapcsolat. De ne ez legyen a fo cel. Ha egy elettelen senki vagy, es hirtelen szerzel egy baratnot, azutan is egy elettelen senki leszel, csak lesz melle egy baratnod.

18/f

Nekem már az maga a csalódás hogy megszülettem. Én inkább ki akarom nyírni magam, mert ennek semmi értelme.

Hasztalan keresés: Én speciál depressziós vagyok, és tudom hogy ha van olyan depressziós lány aki nekem jó lenne, az se olyan aktiv ám az interneten és irl se mint ahogy én se. (ezért is esélytelen)

Ugye a sok ribi elnyomja a normális lányokat, az ilyenek pedig vagy utálják magukat (sajnos) vagy megváltoznak és "rosszak" lesznek. Én pont azért is szerettem volna ilyet, mert be tudtam volna bizonyítani hogy ő is ér valamit stb de esélytelen.

Düh/harag. Szinte évek óta beszéd formába sincs kapcsolatom semmilyn emberrel. (1családtag és ennyi)

Nem tudom levezetni sehogy, csak ha szétvagdosom magam vagy ha szétverek itthon valamit, szóval ja, elég sok nekem is.

Volt már 2 normális lány akikbe csalódtam (szerencsére csak interneten) de nem az ő hibájuk hogy engem nem lehet szeretni, tudtam hogy értéktelen senki vagyok.

Az élet egy unalmas sz**r aminek semmi értelme sincs, legalábbis szerintem ha nincs kiért élned (és családod sincs) pár év alatt beleunsz, és jönnek a mindennapos gondolatok az öngyilkosságról stb.

Szóval ja, ha így érzed és nem vagy belül szinte egy roncs, és nem a humorod az egyetlen "jó" dolog benned ahogy bennem, akkor van esélyed, ne adjátok fel, csak fel fog emészteni, kivéve ha van hobbitok vagy akármi más ami leköt.

17F

-Nem volt hasztalan, mivel tapasztalattal gazdagodtam és fejldőtem tőle, bár a végén egyedül maradtam, de mindenki egyedül van.

-Nos mindig is izolált voltam, így első gondolatom az volt, hogy talán baj van velem, aztán rájöttem, hogy a társadalommal van baj...

- Emiatt soha, csalódott annál inkább, kis sajnálattal megfűszerezve az emberek iránt, kis hangyácskák...

- Inkább csak elszomorít, hogy elázrkóznak és maguk sem tudják mit akarnak csak ha elveszítik...

- Magamban nem, értetlenkedtem inkább, de mindig lett magyarázat, nem az ÉLET a hibás a dolgokért, nincs ilyesfajta átfogó erő, az emberek kétesen vannak bekötve, de az az ő szegénységi bizonyítványuk...