Akik soha, semmilyen panaszkodást nem fogadnak el, nem gondolnak arra, hogy nem minden élethelyzetre van (azonnali) megoldás?
Én például nem szeretem a városomat, van egy feldolgozatlan gyászfolyamatom (megakadt gyászfolyamat), szenvedek a munkahelyemen és szenvedek a mentális gondjaim miatt is. Egyikre folyamatban a megoldás, a többire részben folyamatban, részben megoldási ötletem van. Ettől függetlenül néha elszomorodom, néha nem tudom tartani magam és akkor bizony panaszkodom. Mondanom se kell, hogy élőben általában nem hallgatnak meg, ezen az oldalon meg letorkollnak.
De a saját gondjaim most csak példák.
Másoknál is látom ám pl. itt, hogy letorkollják őket, trollkodnak a kérdéseik alatt, élőben is tapasztalom a dolgokat másoknál is.
Egyébként a környezetemben olyan élethelyzetek is vannak, amik konkrétan szerintem NEM megoldhatóak. Nem átmenetileg, hanem talán egyáltalán.
válasza:Én például szeretem hallgatni, mások mit éreznek, mivel telnek a napjai, min dolgozik épp, mik a "projektjei" = önképzés, tanfolyam, futóversenyre készülés, fogyózás stb...
Így nem zavar a panaszkodás sem.
Sőt, engem kifejezetten zavar a folyamatos ökörködés, viccelődés, vérszívás, engem nem érdekel és nincs energiám hozzá.
Ebbe az oldalba pedig belefér, hogy néha panaszkodós kérdéseket tegyen fel az ember.
válasza:"Egyébként a környezetemben olyan élethelyzetek is vannak, amik konkrétan szerintem NEM megoldhatóak. Nem átmenetileg, hanem talán egyáltalán."
-Mire gondolsz pontosan? Írj példát rá.
válasza:Szerintem ez egyfajta összetett probléma.
Vannak sokan, akik panaszkodnak, panaszkodnak, a környezet eleinte felvázol száz és száz kivezető utat, megoldási lehetőséget.
Mindegyikre azonnal, kapásból rávágja, hogy miért nem jó, valami hihetőnek látszó kifogást hoz fel. Valójában csak fél az ismeretlentől, panaszkodik, de igazából fél elindulni, vagy tenni valamit helyzete jobbítása érdekében, mert az új félelmetes is tud lenni...
Régen panaszkodtam én is és sajnos hasonlókat csináltam...
Mivel sok ember játszik ilyen játékot, ezért sok embernek a fejében a panaszkodókról olyan kép alakul ki, hogy "csak nyafognak, mások energiaszintjét lehúzzák, de önmaguk semmit nem tesznek helyzetük javítása érdekében".
Nem mindenki ilyen, vannak olyan kilátástalan élethelyzetek, amik nagyon-nagyon megrázóak és a padlóról nem egyszerű felállni.
Most a napokban volt szerencsém látni, hogy valaki mindig más és más formában írja ki ugyanazt a kérdést vagy problémát, csak más irányból megközelítve.
Érkezik tucatszámra megoldási javaslat és mindig ugyanúgy vannak lecsapva a javaslatok, pár szavas viszontválasz a kérdezőtől, szinte mindig ugyanaz.
válasza:Nagyon kevés olyan dolog van, amire van azonnali megoldás. Viszont az állandó panaszáradatot hallgatni is rossz.
Voltál már olyan emberek között, akik folyton csak sopánkodtak valami miatt? Mindegy, mi miatt. Nem érezted, hogy nagyon lehúztak, leszívták az energiáidat? Én már voltam így, épp most kezdtem csökkenteni a jelenlétemet egy ilyen társaságban. Azért nem szüntetem meg teljesen, mert egy hobbimmal kapcsolatos csoportról van szó, és a hobbimat szeretem, és munka mellett nehéz megfelelő helyet találni, ahol ugyanígy űzhetem, csak ritkábban járok ide.
Nagyon szívesen írok példát, mert érdekel azok megoldása, akik soha, egyszer sem, egy percig sem, semmilyen körülmények között nem hagynak panaszkodni senkit. Most őszintén. :)
Sajnos közeli ismerős.
Elmebeteg anyuka. Munkásszállón. 2 általános iskolás gyerekkel, a nagyobbik lány, már nemsokára gimis, a kisebbik épphogy a felső tagozatba belépő fiú.
Az anyuka egyébként nagyon fura, a munkahelyein alig bír megmaradni (amúgy őr volt, most takarít), idegbeteg típus és csapongó a kedélyállapota, hol rettentő vidám, hol rettentő szomorú és ideges.
A kislány is mentális gondokkal küzd, annyi időt nem töltöttem velük, hogy sejthessem, hogy pontosan mi lehet... Ráadásul nem bírja őt az anyja, a kisfiú a kedvenc, a kislány, ha mosolyog, már az is gond.
NEM romák!!! Bár romák között élnek, undorító tusolóban kell fürdeniük, kis szobácskájuk van, undorító mosdót kell használniuk. Olyan a munkásszálló, mint egy kollégium, csak mérhetetlen kosz és romák...
Az anyukát nem sajnálom, lett volna lehetősége javítani a helyzetén... Na jó, sajnálom, de a gyerekeket jobban.
Ráadásul majdnem 3 életet tett tönkre (3 gyermeke van), de egyet elvettek anno tőle, így csak kettőt sikerül neki.
Főként a kislány szempontjából gondolkoztam...
Egyszerűen szerintem nincs kitörés számára. Az anyja nem szereti, majdhogynem bántalmazza (testileg nem), szegénység, és mentális gondok (betegség vagy csak személyiségi zavar).
Én a helyében valami közösséget keresnék, akár vallásit, segítséget kérnék valahol, bárhol illetve keményen tanulnék. De mentális betegséggel nem biztos, hogy felfogja, átlátja a helyzetet.
Most lesz amúgy tini, mint ahogy írtam is fentebb.
válasza:Aki meg akarja oldani a problémáit, az nem panaszkodik állandóan. Nem azt mondom, hogy soha, mert ki kell adni magunkból, de leragadni nem vezet sehova, márpedig az állandó panaszkodók pont ezt teszik, hogy leragadnak.
Egyébként mutatok valamit:
válasza: válasza:Kérdező:
az általad leírt helyzet rendkívül szomorú és megrázó.
Ha a helyzetet magadra veszed és naponta minden órának minden percében erre gondolsz, gondolataid energiája által akkor se tudsz segíteni rajtuk (hacsak nem vagy közvetlen hozzátartozójuk és gyámügy által hozzád kerülnek a gyerekek).
# 5
Nagyon-nagyon sok barátommal ha találkozom, már tudom előre, hogy panaszkodni fog, és azt is, hogy mi miatt. Sajnos én is szoktam.
Én csak azt nem szeretem, ha csak ő panaszkodik egész este alatt, én meg se nyikkanok. :D Szóval nem érzem lehúzónak.
----
Nekem 2016 ősze és 2017 első fele volt nagyon-nagyon rossz.
Bekövetkezett a halál, de az is egy durva sztori volt önnmagában.
Utána rámzúdult a felnőtt élet, egy háztartást, életem első munkahelyén munkába kellett állni, közben ott volt a jogsi és a délutáni OKJ.
A gyászfolyamat megakadt, túlterhelt voltam, semmi se sikerült elsőre, sőt, századjára sem, és pont azok a dolgok akadtak meg, amikbe azért kezdtem, hogy kilábaljak a roszs helyzetből.
2017 augusztusban voltam egy hetet szabin (otthon, ill. több emberrel találkoztam, elmentem otthonról, csak úgy értem, NEM UTAZTAM el), de majdnem összeomlottam addig a szabiig. Öngyilkossági gondolatom effektív nem volt, de olyan igen, hogy de jó lenne meghalni. :(
Biztos fárasztó voltam a környezetem számára, de nem voltam abban a helyzetben, hogy három ötlettel le lehetne csitítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!