28 évesen a szüleimmel lakom, munkanélküli vagyok, nincs se barátom, se barátnőm, önbizalmam is 0, mit tegyek?

Persze hogy visszahúz valami.

Valószínűleg semmit nem próbáltál ki, nem mozdultál ki a komfortzónából. A komfortzóna az ami visszahúz, ami azt mondja maradj kényelemben és ne stresszelj, ne próbálj ki új dolgokat.

Te semmit nem edződtél, és még most sem vagy hajlandó edződni, csak azt mondod: Hát valami visszahúz.

Holott TE nem akarsz kimozdulni, ez a TE hangod. TE hátráltatod saját magad, mert téged nem érdekel a saját életed.

"Hát jó, akkor marad az öngyilkosság."

Ennyire vagy kitartó és erős.

Egy elég gyenge oldalon, random emberek nem adnak neked elég jó választ (valóságban akármilyen jó választ kapnál, te kifogást találnál rá), te beleveted magad az öngyilkosságba, hogy az maradt.

Minket szerinted érdekel? Maradjon neked az öngyilkosság, írd ki magadból hogy megölöd magad, de itt senki, sőt, az életben sem fog senki könyörögni neked hogy ne öld meg magad.

Szenvedj magadtól, sírj, ne csinálj semmit, mert úgysem akarsz, hisz láttunk már hozzád hasonlóakat.

A sok otthonüléstől, semmitevésből nem is fejlődött a személyiséged semmit, az IQ-d átlag alattit üti keményen, az érzelmi világot pedig mint egy gyereké.

"Hogy kezdjem el felépíteni az életem?"

Te nem tudod az életed építeni. Nem is akarod, szóval ne is kérdezd.

Te csak lebegni akarsz a semmiben, csak úgy ellenni, de nemsokára közeleg az a pofon amit kapni fogsz, amikor már nem lesz aki eltartson.

Lehet találkozunk az utcán amikor csövelni fogsz, és azt mondod hogy az élet kicseszett veled, és a legszomorúbb a történetben, te voltál az aki megszopatta magát, és soha nem fogod belátni ezt.

Hogy lenne "életed", ha nem is csinálsz semmi értelmeset?

Tanulsz legalább valamit?

De tanulsz valamit?

Nyelvet vagy valami tanfolyamon?