Halálvágy ellen érdemes küzdeni?

Nyolcaska (lehet, csak iróniának szántad, de) ott a pont!

Végre kimondja valaki, hogy mennyire visszás dolog ez a kérdés a közösség szempontjából nézve...

Ha a rengeteg értelmetlen öngyilkosságot vesszük, ezek a társadalom számára abszolút vesztességet jelentenek.

Felnevelték, etették, szerették gyerekkorában szülei - vagy ha az állam gondoskodott róla, akkor nevelői munkája és szeretete kísérte. Iskolázta az állam, így vagy úgy, de támogatta szociálisan, hogy épkézláb polgár váljon belőle. A TB fizette ezalatt esetleges gyógykezelését, védőoltásait, ingyenes fogászati kezelését, egészségügyi vizsgálatait, kezelte adatait, okiratait, a rendőrség, ifjúságvédelmi háló odafigyelt rá fokozottan, ha erre szüksége volt. A társadalom nem kevés pénzt, energiát, bizalmat áldozott rá, hogy hasznos tagjává válhasson az emberi fajnak. Ezek után ha valaki eldobja az életét, a legkevesebb, hogy a temérdek erőforrás egy töredékét a távozni készülő visszaadja a társadalomnak.

Miért csak a biológia körforgás profitálhatna ebből, miközben nemcsak a biológia fektetett bele, hanem a társadalom is.

Lélekről: Aki "befejezett öngyilkosságot" követ el, annak a lelke a materialisták nézőpontjából tekintve is eleve sérült, menthetetlen, javíthatatlan alkatrésznek bizonyult. Így vesztesség, ha többi szerve egyébként ép és hasznosítható. A vallásos emberek szerint az öngyilkosok lelke a pokolra jut, hacsak nem mártír tettet hajtott valaki végre, amivel a köznek tett jót - ez azonban nem tekinthető ebben az értelemben vett öngyilkosságnak. Így a lélek ilyen szempontból mindenképp kiesik az egyenletből. Marad a puszta test, ami életek sorát mentheti vagy hosszabbíthatja meg.

Vannak klnikák a világban ma is, ahova bárki elmehet és eutanáziát - aktívan vagy passzívan, de a társadalom által segített öngyilkosságot - követhet el. Szóval ne legyünk álszentek, ezen rég túl vagyunk.

Nem kötelező öngyilkosnak lenni senkinek, mindig van megoldás, hogy az ép elme / ép lélek ezt elkerülje. Ha azonban a lélek egyértelműen menthetetlen, akkor legalább ne egy vonattal vágassa le a fejét, savval marassa szét beleit, akassza fel magát, lője ripityomra fejét és tetemének eltakarítását, vagy "félsiker" esetén a hetekig, hónapokig tartó kínkeserves kórházi haldoklásának, temetkezési költségeit fizesse a társadalom, hanem további károkozás helyett inkább válasszon egy biztonságosabb, fájdalommentesebb és a lehetőségek mellett másoknak sokkal hasznosabb megoldást az öngyilkosságtól egyébként is eltéríthetetlen ember.

Szokatlan? Igen. Polgárpukkasztó? Igen. Morbid? Igen. De ettől még valóban logikus és megfontolandó. Kreatívnak azért nem nevezném, inkább csak pragmatikusnak.

Természetesen a társadalom tegyen meg továbbra is mindent az egyén megmentése, TB támogatott gyógykezelése érdekében amíg annak van értelme. De ha az illető teljes mértékben menthetetlen, legyen joga ezt az utat választani.

Mondjuk létre lehetne hozni egy öngyilkossági központot. Divat mindenféle mindenféle nevekre átkeresztelni a valóságot, nevezhetik bárminek, a lényegen mit sem változtat. A ki meg akar halni, ide beregisztrálhat és kap egy időpontot saját, garantált halálának dátumával, mondjuk egy évvel későbbre. Ezután viszont bármikor megszakíthatja a folyamatot az utolsó pillanatig, míg a kómába vezető végleges altatás megkezdődik. Ebben az időszakban kötelező lelkisegély szolgálati foglalkozásokban, szakoktatásban, díjmentes pszichológiai segítségben részesül. Ha egy teljes év alatt nem lehet lebeszélni erről a program résztvevőjét, akkor nyugodt szívvel nyilvánítható az illető elméje és vele együtt a lelke teljességgel menthetetlennek, vagyis teste a közösség számára újrahasznosíthatónak...

A sikertelen öngyilkosságok résztvevőit ellenben nagyon keményen megadóztatnám, vagyonát elkoboznám, mivel a társadalom számára jelentős kárt kívánt okozni, miközben választhatta volna a szervadományozós megoldást is. Évezredek óta nincs normális szabályozása ennek a kérdéskörnek, épp ideje volna a társadalom érdekében elkezdeni. Vagy rosszul gondolom?

#11 szerinted miért nincs? Az ember nem árucikk. Nyilván a világfelfogás dönti el, hogy ki hogyan mérlegeli ezt a kérdést. Aki abban hisz, hogy van egy felsőbbrendű akarat minden emberi élet felett, az másképpen ítéli meg ezt a kérdést, mint az aki elvet mindennemű természetfeletti valóságot és pusztán a létezést materiális alapon közelíti meg. Bár az a helyzet, hogy ez utóbbi a tudomány szempontjából is egyre kevésbé fogja tudni tartani az álláspontját, mert már olyan dolgokra világít rá a tudomány is, amiből le lehet vonni azokat a következtetéseket, hogy a világunk nem egy semmiből véletlenek sorozatával kialakult győz az erősebb alapon szerveződött valami lenne.

Attól amit leírtál volt sokkal morbidabb is, pl az aztékok gyakorlata. Ott minden nap életeket áldoztak mert abban hittek, hogy csak így tarthatóak fenn az élet természetes részét képező természeti törvényszerűségek. Halálba küldték szűlők gyerekeiket majd megették őket, mert azt hitték enélkül nem lesz eső. Ha egy ilyen rítust végignézne ma az ember, az biztosan nyomot hagyna a lelkében.

El kell menni Auschwitzba és meg kell győződni róla, hogy milyen hangulat uralkodott a halálgyárakban és utána már más szemmel fog nézni erre a kérdésre az ember. Miért is kellene intézményesíteni a halálgyártást?

Pénzben nem lehet kifejezni egy emberi élet értékét, ahogy az információra sem lehet azt mondani, hogy az egy anyagjellegű valóság lenne, mindkettő értelmetlen próbálkozás. Ezért az élet és ezzel együtt minden ember élete megérdemli a szabadságot. Az nem szabadság, ha valaki elveszi másnak az életét és az sem szabad ember, aki a saját életét veszi el. Mindkettő mögött kényszer van, miért is kell kényszeríteni az élet eldobását?

Egyébiránt a kérdést csak akkor lehet helyesen értelmezni ha figyelembe vesszük, hogy az életet valaki adta és számon is fogja kérni, hogy mit kezdett vele az ember. Enélkül minden értelmezés olyan zsákutcába fog vezetni, ahol a kérdést csak megkerülni igyekszik majd az ember, de végül úgyis szembe fog néznie vele.

>Kanderanszky György nevű felhasználó válasza:

>Nyolcaska (lehet, csak iróniának szántad, de) ott a pont!

>Végre kimondja valaki, hogy mennyire visszás dolog ez a >kérdés a közösség szempontjából nézve...

Igazad van, részben tényleg iróniának szántam, hogy a kérdező megértse belőle, mennyi mindent kapott kölcsön ettől a társadalomtól, ami miatt adósává vált. Ráadásul mennyi ember örülne, ha az ilyen, könnyedén eldobott életeket megkaphatná ajándékba. Mert a legtöbb ember számára érték az élet és elítéli azokat, akik felelőtlenül, szándékosan lemondanak róla és vele megtagadják, elárulják az egész társadalmat. Ez valahol nincs rendjén.

Nyilván ha valaki halálos beteg és folyamatosan nagy fájdalmai vannak, annak joga van az emberhez méltóbb és fájdalommentesebb távozást választani, mint a végén már nem is ható és szintén mérgező, önmagában is halált okozó borzalmas rémálmokkal teli morfinkábulatot. Az se jobb, csak valamiért azt a fajta lassú gyilkolást már elfogadja a köztudat.

A depresszió-beteg ember szintén nem maga választja a halált, csak a társadalom jelenleg nem képes hatékonyan kigyógyítani ebből az állapotából. Ez szomorú, de érthető.

Ám a többi eset puszta menekülés csupán, ami erkölcstelen és jellemtelen dolog.

Szerintem egyformán igaza van Msony-nak és Györgynek is. Amíg nincs jobb megoldás erre, addig tényleg kellene egy szabályozás, illetve ezzel a szabályozással természetesen nem lehet árucikket csinálni az emberből.

Egyébként ez a szerv doronosdi hamarosan értelmét veszti, a tudomány túlnő rajta és saját sejtekből nyomtatott szervekkel, vagy belső nanotechnológiával oldja meg a problémát, esetleg az emberi tudatot viszi át klónozással gyártott másik testbe. Ez persze nyilván sok etikai és persze vallási kérdést vet fel, valamint jelentősen át fogja értékelni a teremtéshez, létezéshez való hozzáállását az emberiségnek, de a tudomány fejlődik és mint a legtöbb dolgot, szerintem ezt is meg fogja oldani egyszer.