Bizonyos emberek miért háborodnak fel azon, hogy nem szeretem a gyerekeket? Ebben mi olyan megbotránkoztató? 21F

Hát senki sem kötelez arra, hogy kihasználd a reprodukciós képességeidet.

Majd eldöntöd vagy hozza az élet ahogy megy.

Én akarok te nem, ez van.

Mert azt hiszik a "nem szeretem a gyerekeket" azt jelenti hogy elégetnéd mindent és kiskutyákat rugdosol hétvégente.

Én sem szeretek őket, kimondom. De nem utálom, ha odajön hozzám egy kisgyerek nem rúgok bele (bár volt rá példa hogy a szembe jövő arab kisgyerek rámarkolt a combomra pedig direkt próbáltam kikerülni) ideig-óráig elvagyok velük csak egyszerűen nem mozgunk egy hullámhosszon a legtöbb kisgyerekkel így inkább kötéltánc érzés hogy "jaj csak ne csinálj olyat amin kiakad".

Na meg a sikítozós hiszti úgy feltolja a vérnyomásom (úgy maga a hang) hogy rám lehetne kötni paksot.

Személy szerint nem szeretnék kisgyereket, ha valaki akar hajrá, nem az én dolgom, elvagyok mellettük általában csak szimplán nem a kedvenc teremtményeim.

Én meg is tudom indokolni: a gyerekek semlegesek számomra (tehát nem utálom őket, de nem is olvadok el, kb. annyira figyelek rájuk nyilvános helyen, mint egy televarrt fickóra, vagy leszbi párra, vagy láthatóan fogyatékosra: semennyire), viszont amint elkezdenek zajongani, futkoosni, hülyeségeket beszélni/kérdezni, hirtelen végtelenül unszimpatikusak lesznek, nem is értem, miért :)

Lehet azzal jönni, hogy én is voltam gyerek, de én gyerekként is magamnak való és csendes voltam, szóval nem qrtam fel magam körül mindenkit azzal, hogy "DE MIJÉÉÉR NINCEN A BÁCINAK FOGAAAA???", ráadásul kölyökként is utáltam a többi hülyegyereket :D

Hogy miért "baj"? Gondolom, nekik is van gyerekük, és sértésnek veszik, ha valaki nem dob ettől hátraszaltót.

#7-es válaszoló vagyok.

Nekem még nincs gyerekem, de nagyon sokkal foglalkozok és egy gyerek azért kérdez, mert nem tud.

Ez ugyan az min amikor egy felnőtt is megkérdez valami olyan dolgot amit még nem tud, a gyerek is ugyan ezt teszi csak egy fokkal érdekesebb kérdésekkel.

Ovis gyerekekkel is foglalkozok és a visítozást, szaladgálást, roaazalkodást uralni kell.

Ha egy gyerek az utcán rosszalkodik akkor annak a nevelésével van gond, általában nem a gyerek szokott rossz lenni, hanem a szülők álltal kapott nevelés nem olyan amiennek kéne lenni.

Wow törölték a kommentemet, pedig csak azt írtam, hogy nem szeretem a gyerekeket, de majd ha nekem is lesz lehet megváltozik a véleményem.

Meg azt, hogy gimnáziumban az egyik haverommal azon viccelődtük, hogy ha majd gyerekünk lesz ott hagyjuk a lányt és majd csak akkor megyünk vissza amikor 14 éves lesz, mert akkor már el lehet vele normálisan beszélgetni :D

Most komolyan, ebben mi olyan sértő, hogy törölni kelljen?

#14 igen sajnos csak az ilyen szülő nem csinál semmit a gyerek még végigsikít egy bevásárlóközpontot egy órán keresztül úgy hogy ha melletted megy el berezeg a dobhártyád (nem vicc) de ha szólnék hogy legyen szíves én se visítozom végig a vásárlást a többi ember nyugalmáért még én lennék a szemét aki belepofázik szuperanyu nevelésébe.

A kérdéseiket amúgy nagyon bírom, igazából amíg nyugodt egy kisgyerek még el tudok velük kommunikálni.

#7 "Mi az okotak arra, hogy nem szeretitekőket?"

Semmi szerethető nincs bennük. A legtöbb gyerek idegesítő és neveletlen. Az a nagyon kisszámú kisebbség, aki pedig nem idegesítő, egyszerűen csak indifferens a számomra.

Semmi közös nincs bennem, egy 32 éves felnőtt nőben, és egy gyerekben. Sem az érdeklődési körünk, sem a világnézetünk, sem az élethelyzeteink nem hasonlóak. Ezért aztán el sem tudok velük beszélgetni semmiről. Nem tudok pozitív érzelmeket táplálni olyan emberi lények iránt, akikkel 15 másodpercnél hosszabb ideig képtelen vagyok értelmesen kommunikálni; ez természetesen a gyerekes felnőttekre éppen úgy vonatkozik, mint magukra a gyerekekre.

Attól pedig egyenesen falra tudok mászni, amikor valaki azt mondja, hogy "de hát a gyerekek olyan aranyosak!" Nem, nem azok. A kiskutyák, na, azok aranyosak. A gyerekek nem.

És még azt hittem, hogy valami nincs velem rendben. De ezek szerint igen, rendben van.

Én se kifejezetten kedvelem a gyerekeket. Ordítanak, rohangálnak, stbstb. És a mai "öntudatos" szülők hagyják őket kibontakozni. Agyukra ment a waldorf, meg egyéb módszer.

És meg vannak sértődve, amikor az "Ugye milyen édes?" kérdésükre azt válaszolom, hogy "hát ne haragudjon, de én gyerek helyett inkább macskákat tartok. Ők csak akkor kiabálnak, ha éhesek, amúgy csendben elvannak a pamlagon, vagy mellettem a fotelban/ágyon".

:)

#7 és #14 es válszoló vagyok.

Én is egy Waldorf iskolában végzett ember vagyok, és azok a gyerekek akik abba az iskolába járnak egyáltalán nem az ordibálásról híresek.

Én amíg oda jártam első osztályos gyerektől kezdve a végzős gyerekig, mindenkivel rendesen és emberi módon tudtam beszélni BÁRMIEN támában.

És egy átlag Waldorf diák sokkal értelmesebb mint egy átlag állami "szarban" oktatott diák.

Mert ott nem akarják kiölni a gyerekből a saját gondolatokat! Sokkal szabadabb gondolkodásmódú egy Waldorf diák mint egy államis gyerek, akibe csak a tananyagot tudják belesujkolni, és ha már egy csepp saját gondolata is van, vagy valami másról olan elképzelése van ami nem reális egyből leszólják!

Lehet, hogy én a Waldorf oktatás miatt is szeretem ennyire a gyerekeket, de ha valaki értelmes módon tudja leírni a saját véleményét azt én elfogadom.