Ha ezt a körforgást nézzük, tulajdonképpen minden ember mindenben benne van?

Ott van a hiba a gondolatmenetedben, hogy te még egy bomlásterméket is embernek tekintesz.

A személy nem egyenlő az anyaggal, ami a testét alkotja. A tudat az, ami emberré tesz minket.

Ez olyan “költői”. Talán nem hiába mondják giccsesen, hogy “ha az égre is nézek, mindenhol téged látlak.”

Ettől függetlenül nem tudom, hogy milyen jelentősége van a gondolatmenetnek, pl. sosem fogom egy kukacban a halott nagytatám képét látni. Vagy mit kezzek ezzel a gondolatmenettel?

Pl. Ha valakinek évek óta eltűnt egy hozzátartozója, akkor vigyek oda neki egy madarat és azzal vigasztaljam, hogy benne van/benne lesz az a személy, akit szeret? Ez nagyon hülyén hangzik.