Animések (Otakuk)! Ti fel meritek vállalni mások előtt azt, hogy animét néztek és/vagy mangát olvastok?

Simán. Amúgy diplomás, intelligens ember vagyok, de ennek mi köze ehhez, nem tudom. Nyilván sok hulladék anime és manga van, elég alacsony a szint, de vannak kiváló, elgondolkodtató művek, amiket értelmes középkorúak is szeretnek meg minden.

De ha csak egy csilivili kis kalandanimét nézel, azzal is mi a gond? Mások meg szappanoperát, Mónika showt meg ki tudja mit, annál egy átlagos kis szórakoztató anime klasszisokkal jobb...

S aki pl. a Studio Ghibli alkotásokat lenézi (az persze más műfaj, nem sorozat, hanem film, nagyobb költségekkel, ami rövidebb időre oszlik el), azt nagyon tudom sajnálni s jogosnak tartom, hogy én őt nézzem le kissé :D De jó kis sorozatokat is tudok ám mondani, százszámra néztem már animét s akadt azért jópár kiváló...

Ha nem szükséges, akkor nem kell minden embernek említeni, hogy animézel, csak ha olyannyira jóban vagytok, hogy bármit meg tudtok beszélni.

Az emberek többnyire úgy alkotnak rólad képet, hogy hogy viselkedsz velük, előttük, nem abból, hogy mit szeretsz. Kivéve ha az arcukba reklámozod, azzal kezded a bemutatkozást, hogy "szeretem az animéket".

Én körülbelül négy-öt éve nézek animét, de már kevesebb mennyiségben (inkább olvasok), régebben én is annyira szerettem egy-kettőt, hogy sokan herótot kaptak tőle, aztán lecsengett a nagy imádatom, nem reklámozom senki arcába sem kedvenceimet.

Az én anyukám furcsa szemmel néz a mai napig az animére, mert nem érti, mi bennük a szórakoztató, de nem piszkál érte, mert látja, hogy nem ártalmas tevékenység.

Szüleidnek rá kellene jönniük, hogy annyira nem rossz az ez iránti rajongás, mint ahogy az ő elméjükben él, vannak emberek, akik kultúráltan tudják szeretni az animét, nem csak olyanok, mint amikben ezekben a "cringe összeállításokban" látni.

Azért az hogy valaki animézik nem jelenti azt hogy otaku, mert azért az már egy durvább szint. És ott is meg van az esély h nem is otaku a személy hanem weebo ami megint csak ég és föld.

Amióta tudom az eszem szerettem az animeket és so se rejtettem el ezeket a dolgaimat.

És ha voltak is akik furán néztek rám nem érdekelt, ők is szeretnek valamit meg én is. Semmi közük nincs hozzá, ahogy engen se szolom le még ha jogosan is h van aki török sorozatokat néz.... szép kis magyarok ugye?

Sok a bolond aki életében nem nézett vagy látott valami beteg anime részletet és ez alapján itéli meg az egészet. De ahogy millio szar és beteg film sorozat van úgy anineből és mangabol is ugyan ennyi. De ugye ezt nehezebb felfogni mint elfogadni a tényt h más szereti ezeket. Vitatkoztam én már ikyen emberekkel bár ne tettem volna, de be vannak rőgzödve 2-3 hülye érvhez amit ha 5x megingatok és szétszedek se tágítanak tőle. Felesleges velük foglalkozni. A mértéke se mindegy h valaki nézi vagy ha kb ebben él mindenféle kiegészítőket hord, rosszul használt japán kifejezéseket használ és kb nevetségessé teszi magát a műfajt.

De amúgy nevetséges a szüleid hozzáállása ha normális keretek között csinálod a dolgot. És úgy tűnik ha eddig nem tudták v jöttek rá.

Mindig felvállalom, ha szóba kerülnek az időtöltéseim, azt is, hogy japán zenét hallgatok. Sosem érdekeltek rá a reakciók, maximum, ha elkezdték nagyon szidni, hogy hogy élvezheti valaki ezeket. Ilyenkor szoktam levezetni, hogy ha én nem ócsárolom az ő kedvenceit, akkor ő is békén hagyhatja az enyém. Semmi közük hozzá, de fogadd el,- nagyon kevés az az eset, hogy aki nagyon ágál ezek ellen, az elfogadja egy idő után. Nem is érdemes beleveszni a dologba, mert sokan képtelenek kompromisszumra bármiről legyen szó.

Persze volt olyan ismerősöm, aki évekig szidta az animeket, japánt, mindent csingcsuncsangozott, ma meg már conokra járogat stb.

Titkolhatod magadról, de mi értelme? Mi van ha érdekes, anime kedvelőkkel futnál össze, de nem ismernéd meg őket, mert nem tudják meg rólad?

Én felnőttként disneyt is nézek, más meséket is, és mai napig le lehet velem ülni társasozni, vagy unozni.

Emellett senkit se minősít le a hobbija, kedvencei, kivéve ha beteg hobbi, na érted. Mitől lennél kevesebb? A munkahelyemen nekem megy legjobban az angol, mert mangakat fordítok unalmamban, és angol felirattal animezek.

Én a helyedben nem titkolnám, az olyan lenne, mintha szégyellném aki vagyok.

Én fel szoktam vállalni, és nem szoktak lenézni miatta. Amikor megemlítettem az angoltanáromnak, mondta, hogy "Ó, hogy azok a japán képregények és rajzfilmek? Igen, hallottam már róluk, elég felkapottak, nem? Van belőlük mindenféle bolt és fesztivál, igaz?" És megkérdezte, hogy én mit szeretek bennük, de egyáltalán nem lenézőn, hanem mert érdekelte. Szerintem ez a normális reakció.

Egyébként a szüleim is tudnak róla, ds őket nem annyira érdekli ez, és különben meg tanulok vele nyelvet is.

16/L

Én nyíltan vállalom, bármikor ha megkérdezi bárki mik a hobbijaim az anime és a manga olvasás közte van. Van akinek nem tetszik, de most nem tudsz velük mit kezdeni. A szüleim nem nagyon tudják megkülönböztetni a meséktől, de engem nem zavar amíg nem piszkálnak vele. A legtöbb ismerősöm barátom is tudja, hogy animézek és elfogadják. Azok akiknek nem tetszik azok se szoktak mondani semmit, mert én se mondok semmit az ő hobbijukra és szerintem ez így normális.

19/F