Szerinted hány éves kor körül a legjobb egy ember élete?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
34 éves vagyok, és most a legjobb az életem. Soha nem volt ennyire jó, és még jobb lesz. Dolgozom, magam alakítottam a saját életemet olyanná, amiben jól érzem magam. Olyan környezetben élek, olyan ruhákban járok, olyan kocsit vezetek, olyan cuccaim vannak, ami a stílusomnak és a közérzetemnek megfelel. Gyönyörű családom van, akikért felelek.
Korábban mindig mások mondták meg, hogy mit csináljak. Ma már senki nem parancsolhat nekem. És én sem parancsolok senkinek. Ez így fair.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
szerintem is mindenkinek más. a 16-17 év azért jó, mert még minden benne van a pakliban, és az ember azt képzeli, hogy majd minden jól fog elsülni.
a 18. év az rémálom az érettségi, felvételi miatt.
utána még lehet jó, de ez az embertől függ.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kiskoromban kemény beilleszkedési problémáim voltak, felnőttként már azért enyhébbek, de a felnőtt életem eddig egy pokol.
Kiskoromban bohóság, játék, megvolt még a nyaralónk.
Nem is tudtam, hogy az élet ilyen nehéz.
Bár nem tudtam felfogni és elfogadni Nagyszüleim szereteté, valószínűleg a kiskoromban ért sokk miatt.
Most...
Dolgozok, hihetetlenül utálom a munkámat, monoton biorobot borzalom. Mellette minden szabadidőm a programozás tanulására megy el (amit ugyan szeretek), de sok kérdést vet fel. Meddig bírom a jelenlegi munkahelyemen? Lassan úgy megyek be reggel, hogy már ezt a napot SE bírom ki. Meddig bírom még ezt a megfeszített tanulást? Lesz-e munkám a programozással? Nem vagyok benne biztos, különösen, ha beüt a válság.
Apum beleszól az életembe és gyerekként kezel, most próbálja kompenzálni, hogy nem ő nevelt. Olyanokba szól bele, amibe nem lát bele, nincs igaza.
Anyám egy idegbeteg és félek, hogy egyszer bántani fog. (Vele próbálom nem tartani a kapcsolatot)
Pénzem nagyjából fogy, életem semmi, párkapcsolat így 26 éves nőként semmi és nem is érzem úgy, hogy jól lennék hozzá.
Mindenki lelki szemetesládának használ és engem már kevésbé hallgatnak meg - már ha, egyáltalán.
Egyre szomorúbb, gyűlölettel telibb és idegbetegebb vagyok.
Szóval számomra most egy pokol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!