Szerinted hány éves kor körül a legjobb egy ember élete?

Szerintem 15-16-17 körül.

Mert ez egy elég idilli állapot véleményem szerint. Még kellően fiatal ahhoz, hogy a munka- vagy éppen a felsőoktatás elmebeteg világa ne szennyezze be a lényét; viszont már kellően idős ahhoz, hogy legyen valamilyen szintű öntudata, egyénisége, személyisége az embernek...

Magyarul arra gondolok, hogy úgy vélem, ennél idősebb korban már ki lenne égve. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben, "100%-ig" igaz ez, csupán azt, hogy az esetek többségében nagyonis megállja a helyét ez az állítás. "Nem mindig, csak nagyon sokszor." Mert lássuk be: 20-30 körül az emberek többsége már ki van égve. Abból a szempontból, hogy vagy halálra tanulja magát éjszakákon keresztül virrasztva és stresszelve az egyetemen - vagy pedig éppen a mindennapos mókuskereket tapossa 8 meg 12 órában a munkahelyén, ahol egy rakás olyan emberrel van összezárva, akikkel kötelezően kell együtt lennie. Mindeközben pedig ugyebár olyan dolgot kell végeznie, amit nem szeret csinálni. Mert ritka az olyan ostoba ember, aki szereti a munkáját. Mégis mit lehet azon szeretni, ami egyrészt kötelező, nem pedig választott, másrészt veszi el az energiát, és stresszt, megfelelési késztetést ad. Persze ezen a ponton meg lehet mondani, hogy na de mi van akkor, aki a hobbiját választotta munkájául!? Igen... Ez mind szép és jó. Néhány évig. Ahogy azonban telik az idő, ki fog veszni az életéből ez a "hobbi". Mert már nem szeretetből, szenvedélyből - hanem kötelezően, a megélhetés miatt végzi. Tehát ugyanott vagyunk.

Illetve van a másik véglet. Úgy vélem, 12-13 évesen sem lehet azt mondani, hogy "jó" lenne az élet. Nincs még öntudat. Nincs még egy minimális függetlenség sem a szülőkkel szemben. Nincs még egy - legalább csak - minimálisan kiforrott vélemény, vagy nézőpont a világgal szemben. Nincs egyéniség. Ilyenkor még javában egymás - meg a divat - követése van. És ebben a korban még nem igazán mutatkozik meg "lázadás" ez ellen.

A 15-16-17 éves korosztály már rendelkezik némi függetlenséggel. Még viszonylag egyszerű az életük. Van lehetőségük arra, hogy gyerekek tudjanak lenni - viszont ebben a korban már kellő intelligencia társul ehhez. Van egyéni véleménye az illetőnek. Vannak kialakult, érdembeli személyiségjegyei.

Nekem a 14 év alatti kor volt jó. Igaz alkoholista apa mellett nőttem fel, de ott még megvolt a világba vetett hit, hogy bármi lehetek, bármi lehet még.

15-18 éves korszak nálam pokol volt. Középsuli, nulla összetartás plusz akkor jöt ki, hogy ronda vagyok és nem kellek a csajoknak. Így míg más csajozott én otthon ültem egyedül.

Illetve a 27-28 év közötti életem volt eddig boldog, meg volt egy 23-24 évesen. Utóbbinál azért mert volt barátnő, szabadidő. Előbbinél pedig sikerült önállóvá válnom és pozitívba fordítani az anyagi életemet. Akkor a fizetésem hatalmas összegnek éltem meg és láttam perspektívákat.

Most megint kicsit válságban vagyok, mert azt látom, hogy dolgozom mint állat, míg mások előre lépnek, akik felettem vannak szarrá keresik magukat. Így most megint kicsit válságban vagyok, hogy hogyan tovább, nem akarok egy sima rabszolga lenni.