Titeket is ennyire tönkretett az érettségi?

Szerintem az a baj, hogy mostanában akkora stressznek teszik ki csóri középiskolásokat érettségi idején, ami már olyan szinten káros, hogy ez történik velük, ami veled. A másik probléma pedig az, hogy konkrétan lófaszt nem tanítanak, az érettségő gyerek pedig ott áll 0 tudással az élet kapujában, és persze hogy pánikol, hiszen ezen múlik minden, ha nem sikerül, vagy nem jól sikerül, akkor vége a világnak, nincs értelme élni (ezt sulykolják a tanárok és az iskola). Szegény gyerek mit tesz? Hát elkezd tanulni, mint a gép miközben szarrá stresszeli magát, hogy a 0 iskolában szerzett tudását valamennyire felturbózza érettségiig. Hát ez a probléma. Na és persze az érettségi rendszer évről évre röhejesebb lesz, és ez sem segít.

Én tavaly érettségiztem, őszintén szólva már nem sokra emlékszem abból, hogy én miként reagáltam ezt le.

Viszont amiket most hallok, hogy milyen lett az érettségi, meg sem lepődöm, hogy te ilyen lettél. De ne aggódj, hamarosan helyrejössz, csak próbálj te is odafigyelni magadra.

Az egyetemi vizsgaidőszak meg szerintem közel sem annyira stresszes, mint ez érettségi, legalábbis saját tapasztalataimból merítve. De lehet ez is emberfüggő.

Három éve érettségiztem, 10. Nyara óta minden nyáron dolgozom, bár inkább csak 1-1.5 hónapot egészen idáig.

Az érettségi számomra nem volt túl nagy kihívás, tudtam, hogy nagyon kevés pont kell, bá

*bár én a párkapcsolatom miatt stresszeltem, ami azóta nem probléma.

A te gondjaikat elég valószínű, hogy a kevés pihenés okozza, három nap pihenés egy laza év után is nagyon kevés.

Ha teheted lazíts pár hetet, annyi szerintem mindenkinek kell főleg egy strapát év után.

Örüljünk, hogy van pótéretségi, végső esetben, ha nem is sikerül valakinek, még javíthat rajta. Emiatt nem értem, hogy minek bepánikolni. Nekem is úgy alakult, hogy javítanom kellett az egyik jegyemen utólag.

A kérdés alapján nem igazán értem, hogy most téged az érettségi tett tönkre, vagy a munka.. mert ez így nem egyértelmű.

Amúgy jobban szerettem az egyetemi vizsgákat, mint az érettségit és jóval nagyobb eredményt értem el rajtuk. Számomra az egyetem más, mint a középsuli, szerettem, hogy arra a szakra fókuszálhatok többnyire, ami igazán érdekel.

Néhányan előttem tök jókat írtak. :)

Én 4 évvel ezelőtt érettségiztem, és azt vettem észre még, hogy mostanában egyre korábbra csúszik az az időszak, amikor az óriási elvárások elindulnak a külvilág részéről (család, tanárok, társadalom) a gyerekre/fiatal felnőttre nézve. Mikor én voltam ebben az időszakban, akkor még talán kevésbé volt ez a nyomás(legalábbis az én sulimban, az én külvilágom részéről felém), és pont emiatt az egyetemen szembesültem ilyesmi érzésekkel először. Hogy ezek már tényleg az én döntéseim, az én életemre van kihatással minden eredmény, és a másik, hogy tényleg nagyon kevés élettapasztalattal és előzetes gyakorlattal meg kell oldani minden "felnőtt" problémát(rezsi, lakbér, magamra való mosás, főzés, takarítás, minden hivatalos ügy elintézése). Szerintem ezen amúgy mindenki átesik nagyjából, csak meg kell erősödni, meg kell valahogy találnod a stabilitást a között, hogy tényleg mennyit teljesíts, mennyi erőt rakj bele, és emellett mennyi energiát fordíts arra, hogy egészséges maradj. Tudom, hogy elcsépelt, és unalomig hajtogatott, de a viszonylag normális táplálkozás-sport-megfelelő alvás a lelkedre is óriási kihatással van. Én nem azt mondom, hogy mindenkinek úgy kell, mint nekem, de nálam az is segített, hogy ténylegesen elköltöztem otthonról (először koliba, majd albérletbe), és így a külső stresszelős elvárások kevésbé nehezedtek rám, és könnyebben megtaláltam, hogy mi számomra az ideális, hol van az a pont, ahol még nem hajtom túl magam.

Sok sikert a továbbiakban és kívánom, hogy sikerüljön újra egyensúlyba kerülnöd :)