Ti miből érzitek, gondoljátok, hogy jó irányba halad az életetek? Mik voltak döntő hatással a mostani életetekre? Milyen jó és rossz döntő befolyású dolog miatt tartotok most ott, ahol vagytok?

Még diagrammal is bemutatom, úgy látványosabb. Például az egykori szülőfalumban szinte mindenki a maga ura volt a kezdetek óta. Vagyis volt otthon egy gazdasága (vagy más maszek tevékenysége) és kizárólag a maga és családja jólétéért dolgozott, senki sem szólt bele életükbe, senki sem dézsmálta meg munkájuk gyümölcsét. A népességet bemutató diagramon is látható hogy a lakosság gyarapodott:

A falu népességének alakulása 1700-2000 között

[link]

Ahogy az is látható hogy aztán jött a Rákosi rendszer, ami szerint a magántulajdont és magánéletet el kell venni és az embereket meg be kell hajtani erőszakkal egy közönséges munkatáborba, amit TSZ-nek vagy munkahelynek neveztek. Drasztikusan lecsökkent nem csak a gyerekvállalási kedv, de a sikeres házasságok száma is.

De magánszemélyként is ezt mondhatom, hogy ha szabad voltam, például amikor a fősulin évet halasztottam és addig otthon voltam a szülői gazdaságban és a saját életem éltem és azt építettem boldogan és szabadon, az alatt az idő alatt többet léptem előre az életben mint utána mérnöki diplomával egy munkahelyen több év alatt.

Ha például családi vállalkozás létrehozása jár a fejemben, vagy bármi szabad megélhetési forrás, például egy egyszerű méhészet, akkor egyből tudom hogy az útirány jó. Még akkor is ha rosszul vagy hanyagul csinálom.

Ha pedig elhelyezkedés, szolgája lenni munkahelynek, államnak, banknak és közmű szolgáltatóknak, akkor már azt elején érezni szoktam hogy egyenértékű szinte azzal mint ha a kocsmaajót figyelném hogy mikor térhetek be például alkoholistává válni és elzülleni. Persze antialkoholista vagyok. A kocsmával való hasonlat nem véletlen. A szülőfalumban és vonzáskörzetében a "munkahely"-nek más jelentése alakult ki főleg a hölgyek szemében. A munkahely arra felé azt jelenti hogy egy olyan hely ahol a család férfi tagját elhülyítik, agresszívvá és iszákossá teszik, valamint úgy is elrontják hogy többé nem törődik a család és az otthona sorsával. Ahogy a család saját megélhetési forrásával sem.

Nemrég beszélgettem egyik régi munkatársammal aki jól menő mezőgazdasági vállalkozó lett. Amikor kiejtettem a számon azt a szót hogy munkahely, főleg a régi TSZ-ben züllött és sörözött időket, a felesége úgy nézett rám mint aki az unoka előtt káromkodik és megfogta az unokát és még a másik szobába is átszaladt vele. Mert eszébe jutott hogy ha a férje ismét például városra menne laza alkalmazottnak, akkor vége lenne a család rendezett és gazdag életének is. Persze a férjének tetszene egy laza munkahely meg a vele járó züllés.

Nem mondhatom azt, hogy nehéz gyerekkorom volt, mert vannak, kiknek rosszabb a helyzete. Viszont én lelkiekben nagyon nehezen viseltem és ez nagyon bennem maradt. 15 évesen volt egy fordulópont amikor nagyon magamba zuhantam s kezdtem el másképp gondolkodni, mindent mást szemmel néztem attól a ponttól. Kezembe vettem az életem, célokat tűztem ki s kezdtem rendezni a magánéletem, ami attól a ponttól egyre jobban és jobban éreztem magam, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem.

A második pont 17 évesen történt. Egy könyv volt nagyon mély hatással rám, ami segített eldönteni, hogy milyen úton fogom elérni a céljaimat.

Azóta is ezen az úton vagyok azóta is, jó pár célomat elértem, és még rengeteg van hátra.

Persze sokminden visszamaradt gyerekkoromból, ami mai napig bennem van, de a céljaimat legalább elérem.