A mai világban tényleg ennyire nem számít a belső, csak a külső?

Nekem a belső fontosabb. Nem is találok egy lányt sem...:D

Na jó, kb 100-ból 1 normális. Csak kinek van kedve tűt keresni a szénakazalban...

Az a baj a külsővel, hogy arra épül a testi vonzalom, a vágy!

Ha nem tehetsz róla, nem érdemes "hisztizni" rajta, mert nem változtat semmin, hogy kopaszodom (valós példa :P).

Ha emiatt nem tetszem annyira valakinek, hogy megkívánjon (fizikailag), akkor jobb ha nem is szeretünk egymás belsőjébe (de hüley szó), mert ha netalántán én meg vágyom rá, de Ő undorodik (vagy elég, ha nem kíván) tőlem, akkor tragédiának élem meg az "egyirányú vágyakozásom".

Ha meg tehetsz a megjelenésed miatt (rövid, nem nőies haj, nagymama ruhák, túlsúly) akkor meg nem kell érvelnem, hogy mért ne másokat hibáztassunk.

Az viszont -hogy a kérdésedre is válaszoljak- már jó kérdés, hogy a belső értékek iránti vágy, miként alakulhat ki! :)

Mert nem beszélgetünk olyan emberrel, akinek a külső megjelenésével nem tudunk azonosulni. (és itt nem csak a ruha stílusára gondolok, hanem a nonverbális kisugárzására, a jellemére, amit enged láttatni magából a ruha által is!)

Ha a jellemed megfog, akkor nem számít a külsőd sem annyira! (az annyira szó fontos!)

Valós példát hoznék, hátha érthetőbb leszek:

Nem szeretem a túlsúlyos, se a husi lányokat, mert az önkontrol hiányára utal a szememben. Aki meg nem tud uralkodni magán, előbb utóbb az ösztönei viszik, és nem a személyisége. Gyengeségnek élem meg. (elég határozottan) (mert 100-ból 2 lány szenved anyagcserezavarban, amire van gyógyszer, és 100-ból másik 2 szenved valamilyen hormonális bajban, amire szokott gyógyszer lenni, de ez az egyéni kutatás nem releváns)

VISZONT egyszer volt egy tábor, ahol minden vékony szépség ellenére, egy sötét bőrű (olyan romás), enyhén husi lány jelleme úgy megragadott, hogy nem bírtam magammal, csak az Ő társaságára vágytam. A vonzalmam is kialakult, mert szép haja, és kellemes arca volt, de a legfontosabb a mosolyának a forrása! Olyan őszinte, földhöz ragadt, alázatos, de mégis karakán, ah... (elkalandoztam, persze neki egy zenész srác kellett. :P)

Szóval ha villogni akarsz a pasid mellett (magaddal), szépnek kell lenned, de ha boldog életet akarsz, nem fontos a szépség! :)

Öregen amúgy se marad meg a külsőnk. :P

Most mondanám (bátran), hogy küldj egy képet, megmondom milyen ember lehetsz, mi miatt tetszenél, vagy sem, de egy átlagos idegentől való félelem miatt, és a saját őszinteségemen alapuló "megbántanálak véletlenül" miatt, nem kérek ilyet...

Bár ha arc nélkül küldesz egy fotót (amin olyan ruhát hordasz, amit hétköznap), akkor elmondom, hogy szépnek látlak-e.