Ez jó életcél? Szerintetek megvalósítható? Vagy túl sokat akarok egyszerre?

Itt nem értem, ebben mi a cél. PL a rendvédelmi szak az csak egy eszköz. De lehet, hogy nem használod semmire. A szobrászképző az is csak egy eszköz. És külföldön mi lenne a célod, mivel foglalkoznál? AMúgy meg valahol olvastam valami olyasmit, hogy külföldön csak az lehet rendőr, ahol az adott országnak a rendőrképzését jártad végig. És akkor még artistaképzőbe is járnál? Hát, nemtom, döntsd el, hogy mit akarsz; habár lehet mind a 3 is; de még mindig nincs leírva az életcél. Tehát , hogy te mivel szeretnél foglalkozni, miből szeretnél élni? Ja meg pl nemtom az artistaképző mennyit venne el, vagy épp mennyit adna az életedből/hez. Mennyi évbe telne, és kezdenél-e valamit a papírral, vagy mit kezdenél vele. Meg a többivel is. Minek neked ezek a papírok? Miért nem csak élsz? Vagy neked ez lenne az élet? És a papír kellene neked onnan , vagy pl élveznéd az ugribugrikat meg a farigcsálást? Tehát ebből pl melyik a cél, hogy legyen a képesítésről papírod, vagy élveznéd, hogy oda jársz, és csinálgatod a képzést. Amit kell ott, és fejlesztenéd magad, vagy valami? Mi a célod? Én azt hiányolom a szövegedből, a leírásodból; nekem innen a cél nem derült ki. Mondjuk annyi pl lehet a cél belőle , hogy külföldön akarsz élni, de azzal végülis nem mondtál sokat. Meg hogy minek neked ennyi, ez a sok papíR?

Katyvasz. Rendvédelmi szakkal elmehetsz a, rendőrnek b, kitérőkkel esetleg katonának, mindkettő esetben magyar állami alkalmazásba kerülnél, s mivel fegyveres testület tagja lennél maximum akkor lenne esélyed külföldre költözni, ha leszerelsz. Amennyiben eztán elmész máshova, mindegy, hogy Anglia vagy micsoda külföldi állampolgárként a büdös életben nem alkalmazna az ottani rendvédelmi szervezet. Ott tanulni szobrászatot vagy artista-dolgot, vagy mindkettőt? Csináljad nyugodtan akár mindet. Sokféle érdeklődés nagyon jó, de miből élnél míg tanulod őket? :D Ezeket kell végiggondolni.

Ennyire előre nem tudsz tervezni, mert az élet mindig közbeszól. Nem lennék büszke, mert ha apád meghal én egyedül maradok, te meg majd le sem szarsz. Gyereket sem akarsz, nem lesz unokám sem. Ha meleg vagy, ne menekülj Angliába. Ha meg azért akarsz egyedül lenni, mert rossz tapasztalataid vannak, akkor segíts a lelkeden. A sógorom Angliában él, már elég jól megy neki, bár még nincs 30 saját céget szeretne. Évente egyszer hazajön, a szabadidejét máshol tölti inkább pl. Portugália, Hollandia, Amerika ,... Hogy ne legyen egyedül maga mellé vett egy idősebb csajt, akibe egyáltalán nem szerelmes, gyereket sem akar, stb,stb. Ha mi nem lennénk, akkor az anyós egyedül lenne, az anyját ápolva 3 műszakban. Nekünk van 2 gyerekünk, így van kis öröm is. Após rákos lett 1 éve. Lóvé kevés, de ha lenne is … Semmi öröm az életben, ha nincs melletted valaki. Bocsánatot kérek a kifejtésért, s ha sérelmezed válaszom, de én mint 36 éves nő azt mondom, ha egy gyerekem lenne, és így gondolkodna, én elkeserednék, mehetnék majd otthonba, idős koromra semmi szeretet, semmi törődés nem lenne, mert a telefont felveszem, ha hív, de az mi? Nem látsz jövőt, nem látsz változást. DE! Van aki nem így gondolkodik. Ismerek olyat, aki a gyerekét is így neveli, hogy énis csináltam volna helyetted kisszéket, vettem volna inkább egy kutyát, te se rontsd el az életed. ne menj férjhez, ne szülj! Kire? Mire? Élvezd az életet, nehogy te tartsd el! És folytathatnám. Mindenkinek más a fontos, a legboldogabb mégis akkor a szülő, ha a gyereke boldog. Az anyós pl. jobban szereti a külföldi gyerekét, mint minket, pedig azt mondta még ritkábban jön majd haza, mert itthon jobban megy a pénz :D Na? Kívánom légy nagyon boldog! ÉS! Szüleid is élvezhessék a te boldogságod!