Rettenetesen csúnya és ostoba vagyok. Hogyan tudnám magam elfogadni?

Esetleg ajánlanátok egy igazán jó pszichológust?

Próbáltam a kinézetemen, és a tanulmányi eredményemen is javítani.

Ápolt vagyok, nem vagyok dagadt, de sajnos modell alkat sem. Az arcom borzasztó aránytalan, a mellem és a derekam kicsi, de a csípőm-combjaim drabálisak. Semmilyen ruha és semmilyen frizura nem áll jól nekem.

Másodéves egyetemi hallgató vagyok, de nagyon pocsékok az eredményeim, képtelen vagyok a dolgokat megérteni, illetve megjegyezni.

Normálisan eszek pedig, sok zöldséget és gyümölcsöt, húst, tojást, Abonettet. Heti 3x 8 km-t futok. Kávézni és teázni szoktam.

A szüleim (főleg anyám) nagyon elutasítóak velem, csak szidni tudnak.

Na, vajon miért...

Sokat dicsértek, a mai napig is sokat dicsérnek a tanáraim, orvosaim (furcsán viselkedtem mindig is, ezt ők autizmusnak diagnosztizálták, mert a valódi okot el kell hallgatnom).

A dicséreteknek hittem, és elhittem, hogy valaha lehet belőlem értékes, szerethető ember.

Kegyetlenül pofára estem.

Próbáltam a magam problémáit nálam rosszabb helyzetben lévőkéhez: halálos betegekéhez, nyomorban, háborúban élőkéhez hasonlítani. Boldogabbnak éreztem magam. Csak, amikor meséltem róla, akkor rögtön megemlítették, hogy "ne hasonlítsam magam végletekhez". Ez visszarántott az önsajnálatba.