Más is érez így?

Az öngyilkosság erős szó, inkább a kilépést használnám. Az van h már évek óta csak egyre rosszabb az életem és kudarcot csak kudarc követ. Egyszerűen nem tudom elfogadni azt az életet amit elérhetek. Havi max 200ezres fizetéssel büdös életben nem lesz saját ingatlanom, nem tudok elmenni nyaralni külföldre és nem merek gyermeket vállalni sem, hisz annyit se tudnék megadni neki amennyit én kaptam anno. Feltettem a kérdést már ezerszer h megéri e: napi 8órát dolgozni +4et utazni, hazaérni egy olyan lakásba amit épp h csak ki tudok fizetni és épp h csak megélek. Megéri ez? Miért? Miért küzdök a vegetálásért? Annyi örömöm van az életben h a párom még mellettem áll, de sajnálom h velem van még, neki is csak elcseszem az életét. Ha kiszállnék talán őt megmenthetem és magamat is a szenvedéstől. A tovább tanulást megnéztem, nincs rá pénzem és ha lenne is azzal amilyen képzést még leraknék, nem biztos h tudnék akár egy kicsivel is többet keresni. A hitel nem opció és azzal a kevéssel ami igényelhető is lenne sem házat, sem vállalkozást nem lehet kivitelezni. Elértem életemben ara a ponthoz h reménytelen, kilátástalan és erőtlen lettem. Hisz több pénzt adózok mint amennyit a számlákra költhetek. Évek óta az öngyilkosságon fantáziálok, volt is pár kísérletem és azt hiszem egyre közelebb kerülök, de azért gondoltam megkérdezem, hátha volt valaki hasonló helyzetben mint én.