Mi az emberi élet értelme?

Hívjazok meg az esküvőre, papucsban és köntösben leszek, felolvasok egy vogon verset nektek!

Vannak kérdéseink amire látszólag egymást kizáró válaszaink vannak, én viszont azt gondolom ezek egyszerre is képesek lehetnek teljesülni. Így látom az egyén és közösség kérdését is az élet értelméről. És azt hiszem a fejlődés lenne az értelme, de nem elsősorban a technológiában, vagy tudományokban, és nem kizárólagosan szellemi vagy érzelmi szinten. Mindent tanulnunk kell, de nem mindegyikünknek kell mindent megtanulni. Nem is egyenesen felfelé ívelve kell valami felé törnünk, inkább periodikusan, ahogy a hanyatlást követi a felemelkedés, majd megint a hanyatlás, és a következő felemelkedés már egy magasabb szinten van, így az onnan való visszaesés sem jelent akkora hanyatlást mint az előző volt. Szóval minden ember egyénileg is fejlődik egy területen és ezzel az összes többi embert is fejleszti. Ki ezzel, ki azzal, és az egyéni hanyatlás lehetőségében az is benne van, hogy lesznek akik néha visszarántják ezt a folyamatot. Ha szakaszokat nézünk a történelemből, akkor én úgy látom, hogy az ember így alapképességeiben nem változott, olyan mintha minden készen állna már benne mindenre. Egyénileg minden korban megtalálhatta saját értelmét a létezésben. Közben viszont nagyobb egységeinkben elég sokat változtunk. Olyan mintha minden területen fokozatosan egyre nagyobb rálátást kapnánk a világunk működésére, de nem mindenki ugyan azt a területet figyeli meg, mert erre nincs is szükség. Így mindenki másban találhatja meg a saját értelmét, amivel az összes többit is segítheti.

Szerintem csakis a környezetünk megtapasztalása lehet az értelme az életnek, a Világegyetem általunk szemléli önmagát, mi vagyunk az "érzékszerve" (mármint nem konkrétan mi emberek, hanem minden ami él).

Mármint tegyük fel, ha az Univerzumban nem lenne élet. Az valóság lenne egyáltalán? Létezne úgy? Azt tartjuk valóságnak, amit legalább egy egyén annak tapasztal. Itt nem létezne információ, talán még részecskék sem, csak valószínűségi kvantum-hullámok esetleg, amikből tényleges történés, anyagi interakció soha nem menne végbe. Szerintem nem feltétlenül lehet létezőként tekinteni egy soha, semmi (senki) által meg-nem-ismerhető "valamire", ami semmire nincs is hatással.

Az én nézetem szerint az az élet létezésének értelme, hogy létezhessen maga a világ.

@14

Cáfold meg a Koppenhágai interpretációt, és máris meggyőztél! :)