Mi értelme így az emberi kapcsolatoknak?

Jogos a kérdés, én is sokszor gondolkoztam ezen...

Szerintem ezt ne úgy fogd fel, hogy "minek, ha egyszer úgyis vége?". Ez olyan, mintha azt mondanád, "minek fürödjek le, ha úgyis büdös leszek?". Szóval ezzel ne foglalkozz. A barát és párkapcsolat arra jó, hogy ne légy magányos, este lefekvés előtt ne az járjon a fejedben hogy mit fogsz majd csinálni egyedül, hanem hogy mit fogsz csinálni VELE. Azt meg szépen verd ki a fejedből hogy "ennek egyszer úgyis vége". Éld át a jelent úgy, hogy később ne bánd meg.

Jaaja, érdekes dolog...

Most így belegondoltam, hogy ha az ember személyisége nem változna folyamatosan, nem lenne bennünk ez a képesség, akkor valószínűleg még mindig tudattalan ösztönlényként ugrándoznánk a fákon... szóval ez az evolúciónk természetes velejárója. Egyszer közeledik két ember személyisége, aztán eltávolodik... de egy másik emberrel meg pont közel kerül. Így több embertől sokkal több tapasztalatot lehet szerezni egy akár rövidke élet során is, nagyobb esély a túlélésre, ezért az evolúció szelektálta azokat, akikben ez az ösztön-hormonváltozás-stb személyiségformáló dolog nincs meg.

Jelenkorban ezt egész máshogy éljük meg, iszonyat nagy a stressz, sokkal nagyobb állandóság kellene, de sajnos ez nincs így. Szerintem az elfogadás a legjobb... nyitottnak kell lennünk az új emberekre, és tudnunk kell lezárni eltávolodott kapcsolatokat :)

Teljesen igazad van abban amit leírtál nem kell szépíteni ez az igazság az ember alapvetően félti a tyúkszaros életét ami természetes.

Ha adsz akkor ne várj vissza semmit, csak adj ehhez kell a nagy erő...úgyis vissza kapod valahogy.

Olyan nincs hogy valakinek mindig jó, mindenki szenved a a bántó és a bántalmazó is.

Én voltam jó is az emberekhez mindig hihasználtak, voltam rossz is mindenkit kihasználtam de boldogabb voltam még akkor is amikor kihasználtak csak! Mert legalább bíztam.

Osztén szólva semmi értelme nincs az életnek szerintem isten nélkül, viszont a hívő is szenved...de ott láttam boldogságot csak.

Nem tudom...

Nem az a lényeg, hogy vége lett, hanem az, hogy miért?

Ha valakinek úgy ér véget minden kapcsolata, hogy aztán magányában vergõdik, az szerencsétlenség. Más esetben a legtöbb ember számára azért ér vèget, mert új kapcsolatokat alakítanak ki, számunkra ennek sokkal több értelme van, mint olyan régi kapcsolatban maradni, ami valamilyen okból megromlott, VAGY talán sosem voltam boldog benne, ezért annál inkább jobb, hogy véget ért.

Nézõpont kérdése az, hogy jót jelent-e az embernek egy kapcsolat vége. Nem mindenki írja le ilyen drámai szomorúsággal. Sok esetben pozitívat is jelenthet az elmúlás, ha egyszer sz*r kapcsolatról beszélünk, az olyat ki sajnálja? Azért vetnek véget neki, mert nem volt értékes egy embernek, ha az lett volna, akkor sosem lenne oka arra, hogy kilépjen belõle. Nem minden esetben kell ragaszkodni egy kapcsolathoz, ez inkább a társfüggõ emberek betegsége. Olyan negatív oldala is lehet ennek, mint amikor valaki erõszakos partnerrel van együtt és nem tud kilépni a helyzetbõl.. Szerinted akkor itt most bármi pozitívat jelentene “örökké együtt lenni”? Egyáltalán nem. Csak akkor ragaszkodok egy kapcsolathoz, ha jól érzem magam benne, más esetben nem csoda, ha elengedem. Egy kapcsolatban kölcsönösségre törekszünk, tehát hiába ragaszkodok egy partnerhez és teszek meg bármit érte, ha õ nem viszonozza. Kilépek az egomból és nem csak arra gondolok, hogy engem boldoggá tesz, hanem azt is figyelembe veszem, hogy vajon én boldoggá teszem-e õt. Vannak jó kapcsolatok is, tehát ez nem igaz mindenkire.

“A legjobban tūnõ barátságok”

Ezen sajnálkozni elég értelmetlen. Az idõ folyamán az ember rálát arra, hogy valójában mi az igazi barátság. Ami “igazinak tūnt”, az csak délibáb, egy illúzió. Épp azon van a hangsúly, hogy igazi kapcsolatokat kellene kialakítani és nem olyant, ami csak annak tūnik. Ez egy önismeret ès emberismereti folyamat. A csalódásokból lehet tanulni. Nekem sosem számítana olyan barátság elvesztése, ami csak felszínesen tūnt jónak.

Én nem hiszek abban, hogy halálesettel véget èr az emberi kapcsolat úgy, mintha sosem létezett volna. Isten õrizzen az ilyen történésektõl, ha ilyen meg is történik, az ember mélységesen átéli az esetet, nem arra gondol, hogy “õ most szerencsétlenül magányos lett”. A szeretteinek a fajdalmára gondol elsõsorban, felidézi az emlékeit, a lelkében örökké élni fog és hálás azért, hogy az élete része lehetett.

Amit leírtál, nem csak emberi kapcsolatokról szól. Bármirõl lehetne ilyen nihilista felfogásban gondolkodni: munkahely, hobbik, mūvészetek, politika, életmód, vallás, stb.. Ezek is különbözõ idõszakokban véget érhetnek, mégsem kérdez ilyet senkisem, hogy mi értelme volt.

Tehát ez is kb. olyan kérdés, mint a közhelyes “mi az élet értelme?” és társai. Megválaszolhatatlan, de mindenképp te magad adsz értelmet, te formálod és tõled (is) függ mindennek a kimenetele.

“Azért vetnek véget neki, mert nem volt értékes egy embernek, ha az lett volna, akkor sosem lenne oka arra, hogy kilépjen belõle.”

Szóval ha Marci véget vet a haveri kapcsolatnak Bencével, akkor Bence attól értéktelenné válik? Más még tekinthet értékes emberként rá. Nem az határozza meg az egyének értékét, hogy egy személy legyen az barát, akár ismerős mit vél róla.

Jelenleg én is ezen filozófálok,csak épp párkapcsolat terén,hisz ott sokkal mélyebb az érzelmi kötődés,így a veszteség is nagyobb.

Amivel viszont nem értek egyet:"Mert ha benne van az a lehetőség, hogy "lehet egyszer véget ér", akkor meg minek kezdjem el, és mi értelmét lássam egyáltal elkezdeni? Hisz ez csak időpocséklás és felesleges energia. Érzelmileg meg pláne."

Ha bele sem kezdesz,akkor sosem tudod meg,hogy mi lett volna ha...és majd életed vége fele azon fogsz töprengeni,hogy miért nem használtad ki ezeket a lehetőségeket? Ugyan annyi esély van arra,hogy fenn marad,mint hogy véget ér egy kapcsolat,viszont ha bele sem kezdessz,akkor 100%,hogy nem lesz belőle semmi. Sőt az,hogy egy kapcsolat fenn marad-e rajtad is múlik,vagyis egy bizonyos szintig befolyásolhatod.

Én úgy vagyok vele,hogy csak akkor nem megyek bele egy kapcsolatba,ha biztosan tudom,hogy vége lesz,de amíg ez nem áll fenn,addig sosem tudhatod alapon miért nem kezdeném el?

U.I. Mindenben benne van a lehetőség,hogy véget ér,így szonte semminek semmi értelme,nem?